NEGYVEN LETTEM

Furcsa... Mármint nem maga a negyvenedik születésnapom, hanem maga ez az évszám. Vagyis ezt kimondani, hogy ennyi lettem... Meg az, hogy lassan elérem életem felét. Bár szerintem nem érdemes azzal foglalkozni, hogy mennyi van még hátra, hanem az adott pillanatot érdemes megélni, illetve az a fontos, hogy minél tartalmasabban éljük meg életünket. Nos, hogy ez mennyire így van az én esetemben, ezt az elmúlt hét is bizonyítja. Január 24-én vasárnap egy érdekes kiállításon voltunk Andi barátomékkal, Andival, férjével, Zolival és a két gyerkőccel, Timivel és Árpival. Andi néhány nappal előtte írta emailben, hogy a Bálnában nyílt egy kiállítás, amelyen Magyarország nevezetes épületeinek mézeskalácsból készült másolatát mutatják be. Azt is írta, hogy e kiállítás csak a hónap végéig látható, úgyhogy érdemes lenne mihamarabb megnézni. Egyeztetés után végül a 24-i napra, vasárnapra esett a választás. Délután 16 órakor találkoztunk a 3-as és a 4-es metró K...