Úgy tűnik, ez a
hétvége az idei nyár utolsó meleg,
igazán nyári időt tartogató hétvégéje. Igaz, pénteken még esős időnk volt, de
ma már kisütött a Nap. És nem csak az
égbolton volt napsütés, hanem a Vakok és
Gyengénlátók Országos Szövetsége budapesti székházában is, ahol délután 15
órától a Vakbarát Alapítvány évadnyitó klubdélutánt tartott. Ezúton fejezem ki
köszönetem Dr. Nagy Sándornak, a Szövetség elnökének, aki lehetővé tette, hogy Péter
barátomék itt folytathassák azt, amit idén 10 éve kezdtek, a sorozatos
klubrendezvényeiket, amelyeket annak idején a városligeti Vakok Kertjében kezdtek, majd egy újpesti
pincehelységben folytattak. Különféle
okok miatt kellett távozniuk a kertből, illetve a Teaházzá avanzsált
pincehelységből – most azonban, úgy tűnik, új otthonra, vagyis inkább úgy
kellene fogalmaznom, hogy régi új otthonra találtak a Szövetség székházában.
Hiszen Péter gyermekkora óta látássérültek közösségében él, és kiemelten
fontosnak tartja az integrációt, illetve a
közösségi életet.
A mai összejövetelen családias
hangulatban, talán harmincan lehettünk. A délután első részében a Vakbarát
Alapítvány által felfedezett és támogatott ifjú tehetségek léptek fel, és adtak
színes koncertet, a délután estébe nyúló második részében pedig karaoke, tánc,
melyhez Németh Dávid barátunk és az én segítségemmel szolgáltattunk zenét. Ez
annyit jelent, hogy mi kezeltük a
technikát, amely egy netbook-ból és egy
erősítőből állt. A délutáni koncertről felvételt is
készítettem Péter megbízásából, azonban kérésének megfelelően ezt nem
publikáljuk, ezt – ahogy kérte – csak saját magunknak. Jó volt újra találkozni régi barátokkal,
köztük gyermekkori barátokkal, ismerősökkel is. Köztük a Szarkláb együttes egyik tagjával, Ferenczi
Pistivel, akivel a buli után, nem sokkal este nyolc után (mert hogy a buli este
nyolcig tartott, mivel a ház fél kilencig állt rendelkezésre) együtt intultunk
el hazafelé. Mivel ő a 2-es metró Déli pályaudvari végállomásához közel lakik, én pedig az
Astoriához közel, így együtt szálltunk
fel az 1-es villamosra az Erzsébet királyné útja villamosmegállóban, és a
Puskás Ferenc stadionnál együtt mentünk le a metróba. Nem sokkal este kilenc
után értem haza, de az idő még mindig kellemes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése