Bemutatták Bieber Mária a
Braille-írás-olvasás módszertanáról szóló könyvét a Vakok és Gyengénlátók
Országos Szövetsége székházában, a Fehér Bot Nemzetközi Napja alkalmából.
„A
pontírás nagyon fontos a vak ember életében, hiszen az analfabetizmus világából
szabadítja fel. Viszont fontos az, hogy fejlődésen keresztül menjen át. Még
korábban Braille táblával írtak, még a múlt század elején, önkéntes alapon,
ahhoz képest hatalmas a fejlődés. Ma már pontírást Braille-nyomtatóval tudunk
előállítani, olvasni pedig Braille-sorral, kijelzővel. Ez azt eredményezte,
hogy át kellett dolgozni a pontírás szabályait. Szintén fontos,hogy a pontírás
lehetőleg legjobban kövesse a síkírás szabályait. Az iskolába járó gyerekeknek
ismerni kell az írás formáit, a látókkal való kommunikáció érdekében. Ne térjen
el a vakok írástudása a látókétól!” – e mondatokkal nyitotta meg Dr. Nagy
Sándor, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke e könyv
bemutatóját.
Dr. Nagy Sándor e könyv
megjelenését egy nehéz küzdelem, hosszú évek munkája eredményeként értékelte. Hozzá
tette: Nehéz megmagyarázni a változás
szükségességét a korábbi rendszeren felnőtt embereknek. Kezdetben – mint Braille-írást-olvasást
használó embernek - neki is nehézségeket okozott, de mint elmondta, nem
állhatunk a haladás útjába, és nem akadályozhatjuk meg a rendszer fejlődését..
A Braille írás-olvasás
módszertanát bemutató könyv szerzője, Bieber Mária, a Budapesti Gyengénlátók
Általános Iskolájának tanára, aki maga is látássérült, egy idézettel
köszöntötte az érdeklődőket: "Örömöm
sokszorozódjék a te örömödben, hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen
parancs van, a többi csak tanács. Igyekezz úgy érezni, gondolkodni, cselekedni,
hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás.
Alattad a föld, feletted az ég, benned a
létra." (Weöress Sándor)
Amikor egy könyv elkészül, akkor előzetesen sok munka van már benne,
igyekszünk a lehető legjobbat, legpontosabb információkat beletenni – mondta. Mikor már nyomdakész állapotban a kezünkbe
kerül, találunk benne sajtóhibát, nyomdahibát, de a könyv a célját így is
eléri. Nagy Sándor elnök a szerző rövid bevezetéséhez hozzáfűzte: Bárki, aki
alkot, miután leteszi kész művét az asztalra, holt biztos, hogy utána tud rajta
javítani, ezt az érzést mindannyian ismerjük,de ettől ez a könyv remek.
Somorjai Ágnes, a Vakok
Általános Iskolájának tanára részletesen ismertette a könyv tartalmát. Mint
bevezetőjében elmondta - Az első két dolog, ami a vakokról eszünkbe jut, a
fehér bot és a Braille-írás. Ma – a Fehér Bot Nemzetközi Napján - ez a két
dolog találkozik. Főiskolás korában, mikor a látássérültek pedagógiája szakán
kulturtárgy keretében tanulták a Braille írás-olvasást, neki az olvasás jobban
ment, de azóta is szemmel olvassa a
Braille-t. Kölcsönkért egy pontírású könyvet, hogy hazavihesse, és
megmutathassa szüleinek, hogy tud
Braille-ben olvasni. Olyan helyen nyitották ki a könyvet, ahol viszonylag rövid
sorok voltak. A könyv egyébként ritka
soros, egy oldalon nyomtatott tankönyv volt. Maga is elcsodálkozott, hogy mit
olvasott el, mint pl. lapunő, kapukő, lapunő. „Nem baj, majd sokkal jobban fog
menni…” - mondták neki szülei. De valóban ez volt odaírva, ugyanis ezek egy gyermekmondóka szavai voltak. Persze az
olvasás azóta már jobban megy, ez a történet azóta is vele van, akárhányszor
bárki érdeklődik a Braille-írás iránt, megragadja az alkalmat, hogy
elmagyarázza a Braille-írás rendszerét. Később, amikor az integrációs
oktatásért lett felelős, gyakran feladatává is vált, hogy a befogadó
pedagógusok számára elmagyarázza a Braille-írást. Ezért is volt számára kedves
feladat Mária könyvének szakmai lektorálása. Maga is sokat tanult a
kiadványból, hiszen – mint elmondta - ez egy ismeretterjesztő könyv, nem szimplán
egy tankönyv. Úgy érezheti az olvasó, hogy a szerző szinte barátként vezeti
végig az egyes fejezeteken. Nem is gondolta
volna, hogy a Braille-írásról így lehet mesélni. Az emberek nagy többsége -
tette hozzá - nem is gondol arra,hogy mi mindent lehet kihozni hat pontból. Az
akadálymentesítés szerencsére mára már elterjedt, sok helyen vannak már
Braille-feliratok, ez által egyre több ember válik kíváncsivá arra,hogy mit is
jelentenek ezek a pontok. Ezért is fontos, hogy a laikus ember számára
befogadható legyen a könyv.
A fejezetek kezdetekor nem egyből a pontok bemutatása következik,
először néhány tapintásfejlesztő játékot próbálnak ki. Megismerkedhetnek Louis Braillefeltalálóval,
a pontírás rendszerével. Ekkor érezzük
át szívvel-lélekkel, hogy a tapintásnak miért van ekkora jelentősége,
fontossága. Ezután csupa technikai
kérdést taglalnak, hogy mivel írhatunk, pl. papír, Braillle-írógép,
papírbefűzés,egyenletes pontnyomaték, szabályos ujjrend. Ezen a ponton
rádöbbenünk, hogy ez nem anyira egyszerű, mint amennyire gondoltuk. Kiderül, hogy
a karakterek a különböző nyelven eltérőek. Ekkor szembesülünk azzal, hogy a
betűk méretét a síkírásban változtathatjuk, de a Braille-ben erre másféle
trükköket kell alkalmazni, ezek kivitelezhetők. Megismerkedhetünk a
Braille-írásjelekkel, alaki szabályokkal. Ezután igazi meglepetés következik
azok számára, akik azt gondolják, hogy a Braille-írás csupán a betűk
lejegyzésére szolgál, de ekkor derül ki, hogy a számokat is ugyanígy le lehet
jegyezni. Megismerkedhetünk a tő- és sorszámnevekkel, törtekkel, negatív
számokkal, műveletekkel, matematikai jelölésekkel, pl. zárójelekkel. Itt ezen a
téren talán neki is hiányossága van, itt mutatkozik meg, ez a rész igényli a legnagyobb
figyelmet. Ezután már az alap tudáson túlmutató további tudnivalók következnek.
A könyv ezután leginkább gyakorlati felhasználóknak mutat információkat,
bonyolultabb verssorokról, emailek írásáról, rövidírásról, idegen nyelvekről,
technikai megoldásokról, mint például a Braille-tábla, Braille-kijelző. Utolsó
fejezetében „Extrák” címmel – akár a DVD-filmeknél
- csupa plusz, egyéb információ van.
Személyes hangvétel, mintha
valaki kéz a kézben vezetne minket végig az önálló tanulás során. Ez a könyv
kettős szereppel, lerántja a leplet, mert ha valaki megtudja, hogy tudunk
Braille-ben olvasni, akkor csodálva nézi, de ezt a misztikumot eloszlatja,
másrészt megtanít türelemre, alázatra, az által, hogy megmutatja a rendszer
egyszerűségét, bonyolultságát, annak a sokrétű felhasználási lehetőségét. Ez
által oktató nélkül is elsajátíthatjuk az írás alapjait, akár szülő, akár
befogadó pedagógus. Hiába vannak a modern
technikai megoldások, mégis csak a Braille az, ami megadja az írásbeliséget, és
ez adja meg egyedül. Somorjai Ágnes hozzá tette: Mind kapcsolattartás, mind
ismeretszerzés, kommunikáció és műveltség alapja. El kell olvasni - és pont.
Jankó-Brezovay Pálné, a
Budapesti Gyengénlátók Általános Iskolájának egykori, nyugalmazott igazgatója úgy
gondolja, hogy meg kell fogalmazni a kevésbé hozzáértők számára, hogy miért
érdemes kézbevenni ezt a könyvet. Hogyan is tudnak segíteni, hogy olvasni is
megtanuljanak, ne csak hallgatni egy felolvasást? Mennyire érthető számukra az anyag?
Kik a célcsoport? Picit más oldalról
nézve: Ha a gyermekekre gondolunk, akkor a hozzá nem értő elsősorban a szülő,
mert a látáscsökkenés gondolatával nem csak a gyermeknek, hanem a gondoskodó
szülőnek is meg kell kűzdenie, mivel ez tartós és végleges állapotváltozást okoz,
az életében sokminden megváltozik. Ezt elfogadni komoly lelki teher, ilyenkor a
külső támogatás embereket, és családokat menthet, ezért kiemelkedő ez a könyv. Jankó-Brezovay
Pálné elmondta: A könyv a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége és a
Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre, volt kollégák, szakemberek
segítségével. Hozzá tette: Nem csak az
fontos, hogy a látását elvesztő gyermek önállóan tudjon olvasni, hanem, hogy
értse, értsük vele együtt a renndszer lényegét. Emellett a közösen végzett munka,
illetve a játék öröme megkönnyíti a segítségnyújtást. Ehhez meg kell ismerni e
speciális jelrendszert. Ismerni kell
azon technikákat, melyekkel felébreszthetik, tartóssá tehetik a látását
vesztett gyermek érdeklődését az új ismeretek iránt, és ez nehéz út, ebben a szakembereknek
is közre kell működni. Ez hiánypótló
szakmai anyag, mely az integrációt támogató módszertani intézmények számára
segédanyag, melyet a résztvevők kezébe lehet adni. Fontos, hogy a segítő laikus
ismerje a Braille-írás eszközeit, akkor bátrabban segíti a gyermeket a tanulásban.
A felszabadult együtt munkálkodás segíti a lélek egyensúlyba hozását a
gyermekben és a segítő környezetben is, oldja a félelmet. A szerző, aki egy
magyar szakos tanárnő a saját tapasztalatai alapján a kipróbált módszert leírva
ritka tanári- és szülői segédletet készített.
Kiemelendő, hogy a laikus segítőknek olyan pedagógusokra,
gyógypedagógusokra van szüksége, akik elfogadják, megértik, hogy a modern
technikai eszközök sohasem fogják szükségtelenné tenni a Braille-írást, mert
ezek nem helyettesítik azt. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a látó
szakembereknek sem. A könyv jelentőségét növeli az olvashatósága, a választékossága,
hogy az olvasó figyelme és érdeklődése folyamatosan növekedjen. Ilyen stílusban
megírni művészet - tette hozzá -,ezért meghajol a szerző személye előtt. Reményét fejezte ki, hogy a
fogyatékossággal élők oktatását támogató kormányzat is támogatni fogja e könyv
kiadását.
Kuminka Györgyné Anikó, a Vakok Általános
Iskolájának tanára 2015-ig a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége
Braille Bizottságának elnöke volt, így ő
a Bizottság munkájáról beszélt.
Mint elmondta, 2015. óta ő csak tag, az elnök Bieber Mária, e könyv szerzője.
Kuminkáné elmondta: Amikor 2011. tavaszán a Szövetség Országos
Elnöksége mellett megalakult a Braille Bizottság, hét vak szakemberrel, akkor
Máriát elsősorban azért hívta a Bizottságba, mert ismerte a Vakok Általános
Iskolájából, egykori tanítványaként. Ezért tudta, hogy nagyon jó alkalmazója a
Braille-írásnak. Mária évtizedek óta nagy szakmai tudással oktatja és
szívügyének tekinti az aliglátó gyermekek pontírású oktatását a Gyengénlátók
Általános Iskolájában. Ezzel a szándékkal hívták meg, de akkor még nem
sejtették azt,hogy asztalfiókjában milyen drága kincset őrizget. Mert ekkorra
már elkészült e könyv bevezetése, kéziratának első változata. Hamarosan
megtisztelte azzal, hogy elolvashatta személyesen ezt a kéziratot. Azonnal szemébe tűnt e könyv sok-sok értéke, melyeket
az előtte szólók már elmondták. Hozzá tette, hogy valahol egy reménytelenség
élt benne, hogy ismerve a Szövetség akkori nehéz anyagi helyzetét - hogy sikerül-e valaha megjelentetni -, most az
a csoda következett be. A hosszú, öt éve tartó késlekedés pozitív hatással,
következménnyel járt. Ebben az időszakban történt meg a magyar pontírás
rendszerének reformja. Egy biztos, hogy erre szükség volt, és nem véletlen, hogy
a régi gyakorlott olvasók jól ismerik a régi rendszert, nehezen fogadták be az
új jeleket, mint például a nagybetűjel használata. De most a fiatalokért
vagyunk felelősek - mondta. Őket kell abba a pozícióba hozni,hogy a síkírás és
a pontírás közötti átjárhatóság minél egyszerűbb és egyértelműbb legyen. Kuminkáné
azt is elmondta, hogy régen csak két Braille-nyomda működött, a Szövetségben és
a Vakok Általános Iskolájában. Addíg
elég volt, hogy két ember ismerte a szabályos pontírást, mert akkor még a
könyveket kézzel másolták. Ma már a
számítógépes vezérlésű nyomtatás teret hódított, sokkal gyorsabban, nagyobb
mennyiségű pontírású anyaghoz juthatunk hozzá, ennek következtében sok olyan
ember kapcsolódik be az ugymond átfordításba, a pontírás megalkotásába, akik
jó, ha alapszinten ismerik legalább a pontírást , nem beszélve a befogadó
pedagógusok felkészültségéről. Mint elmondta, az évtized elején a 24. órában voltak, hogy
lépést tartsanak a pontírás helyesírási szabályaival, az új kor kihívásaival,
ezért a lehető legszükségesebb módosításokat hajtották végre. Az informatika
térhódítása következtében új jeleket
vezettek be, pl. kukac, kiemelés vagy listajel. Megalkották a nagybetűjelek
használatát, egyszerűsítették a pontok használatát. Köszönetet mondott, és szerencsének
nevezte a késlekedést, hiszen ez Máriának plusz munkát jelentett, mert át
kellett dolgoznia a könyvének első kéziratát, hogy 2016-ban aktuális, minden
tudnivalót tartalmazó könyvet tarthatunk a kezünnkben. Kuminka Györgyné végül elmondta: Szeretnék a
Helyesírási Szabályzat 12. kiadásához igazodva kiadni a pontírású szabályzatról
szóló nyomtatott könyvet. Örömét fejezte
ki amiatt is, hogy sohasem látott támogatást kapott a Szövetség Braille-könyvtára.
Felgyorsult a pontírású könyvek előállítása, beszerzése, ezért az elnökségnek,
Nagy Sándor elnök úrnak nagy köszönettel tartoznak. De Bieber Mária, mint most
már a Braille Bizottság elnöke, nem csak közérthető módon megfogalmazta a pontírás rendszeréről szóló könyvét, hanem minden eszközzel terjeszti is ezt a kultúrát.
