2016. január 31., vasárnap

NEGYVEN LETTEM

Furcsa... Mármint nem maga a negyvenedik születésnapom, hanem maga ez az évszám. Vagyis ezt kimondani, hogy ennyi lettem... Meg az, hogy  lassan elérem életem felét. Bár szerintem nem érdemes azzal foglalkozni, hogy mennyi  van még hátra, hanem az adott pillanatot érdemes megélni, illetve az a fontos, hogy minél tartalmasabban éljük meg életünket.

Nos, hogy ez mennyire így van az én esetemben, ezt az elmúlt hét is bizonyítja.
Január 24-én vasárnap egy érdekes kiállításon voltunk Andi barátomékkal, Andival, férjével, Zolival és a két gyerkőccel, Timivel és Árpival. Andi néhány nappal előtte írta emailben, hogy a Bálnában nyílt egy kiállítás,  amelyen Magyarország nevezetes épületeinek  mézeskalácsból készült másolatát mutatják be. Azt is írta, hogy e kiállítás csak a hónap végéig látható, úgyhogy érdemes lenne mihamarabb megnézni. Egyeztetés után végül a 24-i napra, vasárnapra esett a választás. Délután 16 órakor találkoztunk a 3-as és a 4-es metró Kálvin téri megállójánál, ahonnan a Fővám térre mentünk, majd a metróállomás szomszédságában lévő Bálna 306-os termében találtuk meg a kiállítást.  Kétségtelen, ez nem  volt egyszerű, ugyanis a kiállítás egy sötét teremben volt, mivel - bár az egyes épületek makettjei az ország különböző pontjain lévő  nevezetességeket ábrázolták - az egész kiállítás úgy volt berendezve, mintha egy város éjszakai látképe fogadta volna az oda látogatót. A plafonról vattaszerű anyagból készült felhők lógtak a fejünk fölé, az arcunk elé, a háttérben kivetítőn  tájképek, a padlón pedig a viszonylag nagy méretű makettek körül karácsonyfa-izzókból álló égősor volt elhelyezve. S miközben a szem az éjszakai látványban gyönyörködhetett, addig a fül kellemes, pihentető zenét hallgathatott. Mint egy álomutazás, olyan volt az egész. Kétségtelen, hogy bár mi, felnőttek is élveztük, a kiállítás a legnagyobb sikert a gyermekek körében érte el. Persze egy ilyen meseszép látvány sokszor belőlünk, felnőttekből is előhozza a bennünk rejlő gyermeket. Sokan fényképeztek, én pedig egy világító zsebnagyítóval vettem közelről szemügyre a maketteket, mivel azok egyébként nem, vagy csak alig voltak láthatók a körülöttük lévő fényárban.  A kiállítást egy bő háromnegyed óra alatt jártuk be - szerintem nagyjából ennyi idő alatt lehet úgy bejárni, hogy az ember mindent alaposan szemügyre vegyen. Mi minden apró részletet megnéztünk. Andi fia, Árpi pedig, lévén most első osztályos,  egyre inkább nyitott az ilyen fajta kiállításokra.  A látogatást követően - úton a Fővám téri metróállomás felé - a  kis lurkók egyre csak azt számolgatták, hogy még hányat kell aludni a születésnapomig, mivel Andi már régóta tervezgeti, hogy meghívnak. Bár rend szerint ilyenkor az ünnepelt hív vendégeket, egyéb, itt nem publikus körülmények miatt úgy alakult, hogy ők hívtak meg e hét szombatra.  Tehát 24-én vasárnap még úgy búcsúztunk el egymástól, hogy még hatot alszunk, és találkozunk.


29-én pénteken a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete farsangi mulatságot rendezett. Évek óta rendszeres fellépő Maksa Zoltán humorista, aki immár 33 éve van a pályán. S ahogy mindíg, most is óriási siker volt műsora, azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy szem nem maradt szárazon a nevetéstől, csaknem 100 fős közönség előtt tartott előadást péntek délután. Az Egyesület elnöke, Borai Botond interjút is készített vele, melyet a Hermina Magazin február 12-i adásában hallhatnak is az érdeklődők.


És akkor végül a szombati nap krónikája. 
Délután 1 órára voltam hivatalos Andiékhoz, Zoli háromnegyed 1-kor várt a 200 E autóbusz Szemere telep    vasútállomásnál, nem messze laknak onnan. Mindjárt a ház ajtaján egy molinó: "Happy 40. Birthday!" A legtöbb időt a gyerkőcökkel töltöttem, akik ajándékként saját  rajzaikkal kedveskedtek. A finom ebédet követően Andiék egy csillag alakú, vaníliakrémes tortával kedveskedtek, amelyen mindössze két - egy négyes és egy nulla formájú - gyertya volt. A torta első szeletét magam vágtam, miután elfújtam a gyertyákat. A torta finom volt...


... Azonban a legkedvesebb ajándék egy emlékkönyv, melybe Andi és Zoli egy-egy saját verset írtak, kézzel.   A délután folyamán előkerültek régi zenék, CD-k, amelyeken olyan dalok is előkerültek, amelyeket még annak idején a kilencvenes években mi is játszottunk abban a zenekarban, amelynek Andi az egyik énekese volt.

Egy este hétkor Zugló irányába tartó vonattal induoltam haza. Igazán jól éreztem magam, nagyon köszönöm  Andiék barátságát, a jókívánságokat.




2016. január 30., szombat

OTTHON



"Filagória - A védett közösségi tér" című műsorunk 2016. január 29-i adásában a Csillagszálló Kulturális Utcalap 2015/16. téli, "Otthon" című lapszámának bemutatóját hallhatták Hallgatóink. A felvételek a 2015. december 18-i lapbemutatón készültek, mely az RS 9 színházban volt. A lap főszerkesztője és a lapbemutató háziasszonya Pálfi Anna, közreműködött Mülhauser Martina ének, gitár. A felvételt Ruzsa Viktor készítette, a Civil Rádió a lap médiatámogatója.

2016. január 24., vasárnap

NEM VERT MEG MINKET AZ ISTEN! - Csaknem ötszáz fős közönséggel nyitotta az idei báli szezopnt a Fonó január 23-án!


Nem vert meg minket az Isten! - a szakadó hó ellenére csaknem ötszáz fős közönséggel együtt adták el a Fonót Váray László és Ferenczi Gyuriék! Én tíz éve, amióta a Civil Rádió beköltözésével először betettem a lábam a Fonóba, ekkora közönség része még nem voltam. NEm elég, hogy a színpadtól a keverőpult mögötti részig zsúfolásig megtelt a nézőtér ülő emberekkel, még emögött is hatalmas tömeg támasztotta a dupla kétszárnyas ajtót, hogy ki ne szakadjon a helyéről, meg utána még a termen kívül is tele az előtér. Hát a buli utáni helyzet már ebből következett, és önmagáért beszélt! 20-25 perc sorban állás a büfé előtt, a sor - amely jobbról-balról rendesen be volt ágyazva az azt közrefogó, asztaloknál ülők tömegébe, vége rendszerint a bárpulttal szemközti mosdók ajtajait őrizte, Amiért külön megemelem a kalapom a Fonó személyzete előtt, hogy 25 perc sorban állás után még nekem is - így szerintem talán mindenkinek, aki kért - jutott melegszendvics, jobbnál-jobb italok, kávé, és még hely is valamelyik asztalnál, mert az emberek kultúráltan átengedték egymásnak a helyet, az újonnan érkezetteknek. A sajátos szöveg és dallamvilágú Váray László félórás bemutatkozását követően, szünet nélkül, a Rackajam bált játszott, ami azt jelenti, hogy nem külön-külön játszottak el 20-30 önálló dalt, ahogy egy nagykoncerten lenni szokott, hanem talán 7-8 dalcsokrot, egy-egy dalcsokorban pedig először egy-két lassú, majd közepes, végül egy-két gyors tempójú - mondanivalójukat és hangulatukat tekintve egymás után összeilleszthető - dalból készítettek egyvelegeket. Erre utalhatott talán az is, hogy a buli elején a nézőtér közepe üres volt, és a székek a teremben oldalt, körbe voltak rakva. A táncolni inkább nem akaró közönség azonban kollektív úgy döntött, hogy ki-ki a lestoppolt székét középre helyezte, így végül kialakult a zsúfolásig megtelt nézőtér. Ettől még a buli hangulat persze nem maradt el, ülve ugyan, de mindenki tombolt és együtt énekelt Gyuriékkal. Bő egy órás Rackajem-koncert után a közönség, este tíz elmúltával sem érezte úgy, hogy sietnie kell haza a szakadó hó elől, mindenki remekül érezte magát, és élveztük a Fonó vendégszeretetét, amiért ezúton hálás köszönet! Ahogy hála Váray Lacinak és Ferenczi Gyurinak és zenekarának. Én a magam részéről jövőre is hasonló báli megnyitóban reménykedem, persze előtte is szívesen látnám, hallanám Gyuriék bandáját a Fonóban.

Sokan fényképeztek, remélhetőleg nem csak a vendégek, hanem a Fonó munkatársai közül is, így remélhetőleg hamarosan képek is lesznek az eseményről.
 
 
 
 

2016. január 23., szombat

FILAGÓRIA - A VÉDETT KÖZÖSSÉGI TÉR_2016. JANUÁR 22-I ADÁS



-          Több, mint hatszázezer forint  értékben vásároltak karácsonyi ajándékokat a Syngenta munkatársai, melyekkel a Békés megyei Gyermekotthon lakóit örvendeztették meg. A vonalban az intézmény vezetője, Sziszák Katalin;
- A Snétberger Központ idén is indít zenei képzéseket hátrányos helyzetű fiatalok részére – Magyarország egész területéről várják a jelentkezőket. A telefonnál Mihályi Patrícia;

- Komplex Instrukciós Program és Digitális Iskola Program a Vodafone Magyarország Alapítvány támogatásával



Szerkesztő-műsorvezető-technikai munkatárs: Ruzsa Viktor


2016. január 22., péntek

117 PERC - 2016. JANUÁR 20.

- Egészséges bőr télen is! Napszemüveg és naptej télen? - Igen! A bőrgyógyász tanácsai;
- Idén is indít zenei képzéseket a Snétberger Központ hátrányos helyzetű fiataloknak. A telefonnál Mihályi Patrícia;
- Hatpontos javaslat a veszélyes háztartási hulladék-égetés törvényi szabályozására a Greenpeace-től és a Levegő Munkacsoporttól. A stúdióban: Lenkey Péter, a Levegő Munkacsoport Környezetvédelmi Tanácsadó Irodájának vezetője;
- A Hét embere Trencsényi László címzetes egyetemi docens. A pedagógusok és a hol "KLIK-es, hol önkormányzati ló" esete;
- A Komplex Instrukciós Program és az abban részt vevő iskolák támogatása. Helyszíni riport;
- Kávészünet. Szász Anna jegyzetét Hajós Vera olvasta fel



Hangmérnök: Petik András, szerkesztő-műsorvezető: Ruzsa Viktor, hírszerkesztő: Berényi ATtila


2016. január 15., péntek

A MÁSODIK HÉT KRÓNIKÁJA

Ezen a héten hétfőn az MTVA Híradója (riportere Noll Katalin) riportot készített a Pesti Magyar Színház audionarrált előadásaival, illetve egy  - a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjának kezdeményezésével megvalósuló - ugynevezett "hangos" térképpel kapcsolatban. E térkép lényege, hogy hamarosan egy okostelefonos applikáció segítségével az érdeklődő látássérült színházlátogató élő beszéd segítségével tájékozódhat, és juthat el a Pesti Magyar Színházhoz. Az applikáció már készül. Január 11-én hétfőn a Színház színészei, köztük Tóth Sándor mondták fel a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjának (VERCS) munkatársai által elkészített útvonal-leírást a Színház hangstúdiójában.  Közben forgott a kamera, a Híradó munkatársai mindent rögzítettek. Velem is készítettek interjút, mint rendszeres színházlátogatóval, mely interjúban Noll Katalin az audionarrált színházi előadásokkal kapcsolatos élményekről kérdezett.
A riportot az MTVA hétfő esti Híradóiban láthatták az érdeklődők - hamarosan itt is látható lesz az anyag.



Az Esélyegyenlőségi Magazin 2016. január 15-i adásának első részében bemutattuk a Déméter Alapítványt  G. Sedlák Gabriella vezető segítségével. Az interjút Tarcsi Géza készítette;

- A mozgáskorlátozott erőemelők, fekvenyomók 2016-os paralimpiai qualifikációja. A stúdióban Faragó Péter, a Magyar Erőemelő Szövetség Parafekvenyomó  Szekosztály vezető edzője;

- Komplex egészségmegőrző program indult a kecskeméti Mercedesz gyárban;

- Január 16-tól végre elindul a budai fonódó villamos-hálózat. A BKK hírei akadálymentességi szempontból.

Riporter: Tarcsi Géza, Ruzsa Viktor, felelős szerkesztő: Bratkó József, szerkesztő-műsorvezető-technikai munkatárs: Ruzsa Viktor


2016. január 12., kedd

HERMINA MAGAZIN - VISSZATEKINTÉS ÉS JÖVŐBENI TERVEK

Ha a hónap második pénteke, akkor a Vakok és Gyengénlátók Hermina Magazinja szól a Civil Rádió "Filagória - A védett közösségi tér" című műsorában.





- Visszatekintés a 2015-ös évre;


- Jövőbeni, vagyis a 2016-os tervek.

A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének Magazinja. Szerkesztő-riporter: Borai Botond, az Egyesület elnöke, műsorvezető: Szombath Katalin irodavezető, a műsor felvezető hangja: Shuck Antal elnökségi tag.
"Filagória - A védett közösségi tér" című műsorunk felelős szerkesztője: Ruzsa Viktor, a Civil Rádió munkatársa

2016. január 11., hétfő

AMI BELEFÉR - ÉS AMI MÉG A MÚLT HÉTRŐL KIMARADT. TOVÁBBRA IS ELÉRHETŐK VAGYUNK A YOUTUBE "FILLAGORIA" CSATORNÁJÁN!


- A tatamintól a Rocklegendákig és a Civil Rádióig. A Magyar Kultúra Lovagjává ütik Németh Nyiba Sándor olimpikon birkózót, ketrecharcost, zenészt, dalszövegírót, költőt, énekest. Telefonban A Lovag, az Élő legenda, aki egyáltalán nem őskövület;

- Szuperbaktériumok és az ellenük készült szegedi csodafegyver. A telefonnál Dr. Csörgő Bálint kutató;

- Káros avagy sem? - okostelefonok, tabletek a gyerekek szolgálatában. Magyar informatikusok külföldi sikerei. A Hét embere Dr. Charaf Hassan tanár, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság tagja;

- Több, mint hatszázezer Ft adományt gyűjtött a Syngenta KFT a Békés megyei Gyermekotthonnak. Sziszák Katalin intézményvezetővel beszélgettünk;

- Opitz Tamás fotóművész saját munkáiból nyitott kiállítást. Telefonnál: Az Alkotó;

- Címlaptervek (2013 - 2015.). Karikó Szabolcs címlap-grafikáiból nyílt kiállítás Budapesten, A Rácskert Kocsmában


Szerkesztő-műsorvezető: Ruzsa Viktor
Hangmérnök: Petik András
Hírszerkesztő: Berényi Attila

2016. január 7., csütörtök

"117 PERC" - HÁROMKIRÁLYOK NAPJÁN



2016. január 6-i "117 perc" című,  általam szerkesztett és vezetett "117 perc" magazinunkban   az alábbi témákkal vártuk Hallgatóinkat:



- A tatamintól a lovagi címig. A Magyar Kultúra Lovagjává ütik Németh Nyiba Sándor olimpikon birkózót, aki a hetvenes években a bírkózás mellett zenélni kezdett, azóta verseket, dalokat ír, foglalkozik még kűzdősportokkal, úgy, mint ketrecharc, judo, és azok oktatásával, oktatófilmek készítésével. Mostanában pedig egyre több helyen szervezi meg Rocklegendák című kiállítását. Dalait elismert hazai művészek éneklik, mint pl. Keresztes Ildikó, Géczy Erika, Vikidál Gyula, Varga Miklós, Rhudán Joe.

- Szegeden készül az új, szuperbaktériumok elleni csodafegyver. Interjú Dr. Csörgő Bálint kutatóval. Mik azok a szuperbaktériumok? Mely élő szervezetekben jelenhetnek meg? Csak emberre, vagy állatokra, netán alacsonyabb rendű fajba tartozó élőlényekre is károsak lehetnek?


- 640 ezer forintot gyűjtöttek össze a mezőgazdasági növényvédő szerek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó Syngenta munkatársai. A pénzből 115, köztük 80 bentlakó gyereknek vettek karácsonyi ajándékot. A gyerekek a Békés megyei Gyermekotthon lakói.  


- Egy kiállítás képei: A Csillagszálló 2013-15. évi címlapterveiből nyílt kiállítás Budapesten, a Rácskert kocsmában. A január 18-ig látható kiállítást Ocztos István képzőművész, építész ajánlja.





 Az interjúk külön-külön meghallgathatók.






2016. január 2., szombat

ESÉLYEGYENLŐSÉGI MAGAZIN - ÚJÉVI ADÁS

Az Esélyegyenlőségi Magazin 2016. januári első adásában "Sikertörténet" rovatunkban megismerkedtünk a segítőkutyákkal, konkrétan egy hallássérült hölgy segítőkutyájával. Ezt követően "Társadalmi felelősségvállalás" rovatunkban a Coca-cola Magyarországhoz  látogattunk, majd "Technikai fejlődés" rovatunkban az ELMŰ-höz, ahol megtudhattuk, hogy milyen módon tudunk, és miért érdemes az energiával spórolni.



Felelős szerkesztő és riporter: Bratkó József, postamester: Bratkóné Földesi Ágota, műsorvezető: Ruzsa Viktor





2016. január 1., péntek

BUÉK 2016! (A 2015. év vége krónikája)

Gyorsan elteltek az ünnepek - elbúcsúztattuk 2015-öt.



Rengeteg érdekes, izgalmas dolog történt velem az elmúlt másfél héten, amíg nem voltam nagyon gépközelben. Azért is, mert az ünnepi műsorrend miatt január közepéig előre elkészítettem műsoraim, így ezért sem volt szükségem nagyon a számítógépre. Hiszen az üzenetváltásaim, levelezéseim ma már mobilon is el tudom intézni.


December 24-én csütörtökön Édesanyámhoz mentem, aki idén szeptemberben Tápiószecsőre költözött, csendes, kertes környezetbe. Már 20 éve lesz annak, hogy külön költöztem, mondhatnám, „kirepültem” a szülői házból, de a Karácsony első napját mindig nála töltöm. Az idei ünnepi vacsora halászlé, majd sült csirkehús krumplival. Emellett finom vörösbor. 25-én anyai Nagymamámékat látogattuk meg Gyömrőn, délután megérkeztek anyai Nagybátyámék is, este aztán velük jöttünk haza kocsival. Először Édesanyámat vittük haza, majd engem is egészen hazáig hoztak.

Szombaton, december 26-án egy újabb audionarrált előadás élményében lehetett részünk a Pesti Magyar Színházban. Richard Rodgers, Oscar Hammerstein, Howard Lindsay, Russel Crouse nagysikerű musical-jét, „A muzsika hangja” című előadást láthattuk audionarrációval kísérve. Mária, a mindig kalandra vágyó apácanövendék rendszeresen megszökik a zárdából, így főnökasszonya nevelőnek szegődteti von Trapp kapitány kastélyába, a kapitány gyermekei számára. Mária különös nevelési módszerrel tanítja a kapitány gyermekeit az életre, énekelni tanítja őket, ezzel próbálja meg megismertetni a gyerekeket az élet szépségeivel, és ránevelni őket arra, hogy mindig vállalják önmagukat. Trapp kapitány eleinte nem nézi jó szemmel eme különös nevelési módszert, és a közös játékot, de aztán valahogy mégis sikerül megenyhülnie. Végül a történet váratlan fordulatokat vesz: Először szerelem szövődik közte és Mária nővér között, aztán a színen katonák jelennek meg, utalva ezzel a háború közeledtére. Végül a család elmenekül a háború elöl. A történetnek különös vége akad, ugyanis ettől mégsem „happy end”, egyszerűen mintha félbe szakadt volna minden – mintha az alkotók a néző fantáziájára bíznák, hogy gondolják tovább, vajon mi történhetett velük. Az audionarrátor ezúttal is Tóth Cecilia volt. Az előadásban a díszlet előtt vetítővásznat is használtak, az egyes színek váltakozásakor az aktuális, a darab-beli történettel párhuzamosan zajló történelmi eseményeket és helyszíneket bemutató képek jelennek meg, melyekről az audionarráció segítségével a látássérült nézők is teljes képet kaphatnak. Emellett pedig ezúttal is volt lehetőségünk színpadbejárásra, illetve találkozhattunk a darab néhány szereplőjével is, köztük a hármas szereposztásból az egyikben (az általunk is látott szereposztásban is) a zárdafőnököt alakító Hűvösvölgyi Ildikóval és a MAX Detweiler-t alakító Tóth Sándorral. A művészekkel való kötetlen beszélgetés a színház szalonjában zajlott, ez még inkább emelkedetté tette a beszélgetés hangulatát.     A szombat délután 15 órakor kezdődő, és több, mint kétórás darab, plusz az azt megelőző közel kétórás kötetlen és érdekes program felejthetetlen élménnyé tette az egész színházlátogatást. Ismét – ahogy ez már történt az elmúlt alkalmakkor is a Pesti Magyar Színházban. Egy kedves lányt, Mirosnicsenko Melindát hívtam meg, akit még az ősszel Bara Péter kollégám jóvoltából ismertem meg a Civil Rádióban.


27-én vasárnap apai Nagypapámékat látogattam meg Pestszentlőrincen.


28-án hétfőn este egy kiállítás megnyitóján vehettem részt. A "Csillagszálló" Kulturális Utcalap korábbi címlap-terveiből, a jelenleg Párizsban élő Karikó Szabolcs grafikus  munkáiból nyílt kiállítás a VII. kerületben, a Dob utca 40-ben található Rácskert Kocsmában. A kiállítást Ocztos István képzőművész, építész nyitotta meg. A megnyitót követően interjúk is készültek, melyeket a január 4-ével kezdődő hét folyamán hallhatnak Hallgatóink a Civil Rádió programajánlójában. A megnyitón készült felvételt itt hallhatjátok.    


 A Szilvesztert pedig egy ifjúkori barátoméknál, Andreáéknál töltöttem. Andrea még a 90-es évek második felében, egy, a Vakok Állami Intézetében működő zenekar énekese volt, amely zenekarban én billentyűztem. Már vagy két hónapja felmerült annak az ötlete, hogy töltsük együtt az év utolsó estéjét, a Szilveszter éjszakát náluk. Végül nyolcan voltunk, Andi, a férje, Zoli, két csodálatos gyermekük, az öt és fél éves Timi és a hét éves Árpi, egy kedves barátunk, közös ismerősünk, Péter, illetve Andi keresztanyja és anyósa.           
peter_timivel_es_egy_babaval_viktor_andi_es_arpi.JPG

Mivel a helyzet úgy hozta, hogy ugye erről nem készült, nem is készülhetett volna videó- vagy hangfelvétel, ezért csak így írásban tudom megosztani Veletek Timi nagy beszólását, ami szerintem az idei, vagyis már a tavalyi Szilveszter éjszaka legnagyobbja volt. Ehhez elöljáróban érdemes tudni, hogy a család katolikus, templomba járó. A társaságunkban volt Konrath Péter barátunk, Timi pedig egyszer csak odavitt neki egy műanyag perselyt, és kért tőle aprót. Erre Andi jól összeszidta, hogy ilyet nem illik. És különben is - teszi hozzá - a Szilveszter nem az az időszak, amikor adakozni kell. Majd megkérdezte Timit: Különben is, hol szoktunk adakozni, édes gyermekem? - mire Timi: A kocsmába! :)

arpival_es_timivel.JPG

Az esti áldás, vacsora után közös fotózás, majd játék következett. Andiék kitalálták, hogy kockacukorból építsünk tornyot, bekötött szemmel, párokban. Ez konkrétan úgy történt, hogy egyvalakinek bekötöttük a szemét, egy általa kiválasztott játékos pedig instrukciókat adott, hogy a toronyt építő játékos biztosan eltalálja a megfelelő helyet, hogy jól helyezze egymásra a kockacukrokat. Volt, aki 14 kockacukrot tudott egymásra rakni a rendelkezésre álló 1 perc alatt – nekem (mert hogy két kör volt) 4, illetve 5 darabot sikerült. Én először Árpival, majd a második körben Zolival alkottam egy párost. Természetesen mindkét körben az egyes párosok szerepet is cseréltek.
A felhőtlen szórakozást csupán egyetlen „protokolláris” esemény, az éjfél törte meg, amikor is bekapcsoltuk a TV-t, és meghallgattuk a Himnuszt, majd koccintással köszöntöttük 2016-ot. Péter kocsival érkezett, így ő és a gyerekek természetesen kölyökpezsgővel koccintott. Ezt követően hajnal 2 óráig szólt a zene, ment a tánc, majd a gyerkőcök lassan aludni mentek, Péter pedig indulni készült, és mivel a Corvin negyed felé tartott, majd úgy át Budára, megkértem, hogy vigyen el a 6-os villamos megállójáig. Onnan aztán a villamossal a Wesselényi utca felé vettem az irányt, így néhány perccel három után értem haza.

Feltöltődtem lelkileg, miután volt szerencsém meggyőződni arról, hogy vannak kis hazánkban ilyen példás családok. Vannak olyanok, ahol létezik a feltétlen szeretet, a barátság, az összetartás. Ha valaki, Andiék családja ilyen. Büszke vagyok arra, hogy a barátaimnak tudhatom őket. Mit is kívánhatnék magunknak? - szerencsés 2016-ot! Újévi fogadalmat nem teszek - vagyis, ahogy mondani szoktam: Ígéretem semmi, mert azt a legkönnyebb biztosan betartani.



BUÉK 2016!

LESEK - SEMMIVÉ VÁLNAK AZ AKADÁLYOK

LESEK - SEMMIVÉ VÁLNAK AZ AKADÁLYOK A LESEK - Látássérült Emberek Segédeszköz-konferenciája 2013-ban került először megrendezésre a Vakok é...