2016. szeptember 30., péntek

ÖSSZEFOGÁS



- Összefogás egy akadálymentesített fürdőszobáért és egy kerekesszékes fiatalember gyógyulásáért;

- 100 éve született Simándi József világhírű magyar operaénekes;


- Bemutatkozik a Magyarországi Muzulmán Közösség;


- A Hét ember Nagy Bandó András humorista, közíró, karikaturista, fotóművész;


- 9 darab Beethowen művet dolgozott fel a Sárik Péter Trió;


- Színházak éjszakája. Interjú Juhász Andrea rendezőasszisztenssel;


- Négyágyas kórterem. Szász Anna jegyzetét Hajós Vera olvassa fel


 
Szerkesztő-műsorvezető: Ruzsa Viktor, hírszerkesztő: Berényi Attila, hangmérnök és zenei szerkesztő: Kemény Dániel

2016. szeptember 25., vasárnap

CSÚCSTÁMADÁS

Hajnalné Adrienn 2006-ban nem kisebb dologra vállalkozott, mint arra, hogy - férje bíztatására - megmássza a Mont Blanc-ot, Európa legmagasabb, 4807 méteres csúcsát. Ráadásul mindezt gyengénlátóként - bár, elmondása szerint az expedícióban nem is tudták, hogy látássérült. Élményeiről a Rákosmenti Lámpások Klubjában mesélt még 2016. szeptemberében. Ezt az élménybeszámolót hallhatták Hallgatóink - vágatlanul a Civil Rádióban.

 
 
A felvételt Ruzsa Viktor készítette Adrienn és a Klubon résztvevő tagok tudtával és hozzájárulásával.



2016. szeptember 23., péntek

MARADJ ERŐS! - „Sohasem tudod meg, mi van a sarkon túl, ha nem mész el a sarokig”



Ausztráliában született, de vannak olyan unokatestvérei, akik  magyar emberrel házasodtak, tehát vannak magyar rokonai. Szereti a magyar szalámit, a sertést. Tíz éves korában majdnem feladta, amikor megpróbálta egy fürdőkád vízbe folytani magát, de szülei és néhány barátja bíztatására meglátta a Rreményt. Ismét Budapestre látogatott a világhírű motivációs tréner, Nick Vujicic.




A történet – legalábbis magyar vonatkozásban – 2013-ban kezdődött, amikor  a Never Give Up Gospelkórus bemutatkozott. akkor látta őt először vendégül a Nemadomfel Alapítvány. A kórus és Nick előadását hatalmas siker koronázta, így a Nemadomfel Alapítvány idén újra meghívta őt Budapestre – ő pedig örömmel tett ennek eleget szeptember 20-án. 21-én és 22-én pedig három előadást is tartott a Tüskecsarnokban. Első este a Reményről, a boldogulásról, a második nap délelőttjén az iskolai bántalmazásról, este pedig a hitéről beszélt.  S hogy előadása minél több emberhez, illetve 22-én    délelőtt minél több, épp iskolában lévő   diákhoz eljusson, az Alapítvány a Ustream KFT-vel közösen online  közvetítette  az előadásokat honlapján.

                      (A Nemadomfel Cafe & Bar-ban Nick Vujicic-csel - fotó: Árvai Károly)


Nick vallja, hogy a pénz, a  szex, vagy  az alkohol csak ideiglenes, rövid ideig tartó  boldogságot nyújtanak.    Reményt pedig az adhat, ha valaki az összetört dolgokban is képes megtalálni a boldogságot. Még, ha nincsenek karjai, vagy lábai.   Nyolcéves korában – emlékszik vissza előadásában – minden reggel  szülei felkészítésére, bíztatására indult iskolába. Minden alkalommal  kérték, ne is törődjön azzal, ki mit mond.  Ő azonban sokszor szomorúan tért haza, és volt olyan nap, amikor egyszerűen nem akart iskolába menni, mert bántották, terrorizálták. Tízévesen, azzal, hogy megpróbálta belefojtani  magát egy kád vízbe, véget akart vetni életének.  De képzeljük csak el –teszi hozzá -, mennyi minden nem történt volna meg vele, ha eltünt volna az életből.     Aztán 19 évesen egy iskolai WC karbantartója  azt mondta: „Nick, magából egyszer előadó lesz” – akkor még nem hitte volna, hogy 14 évvel később itt tart majd.   Ezután azt mondta édesanyjának, hogy az iskolai bántalmazásról szeretne előadást tartani. Édesanyja azonban kétkedve fogadta, mondván,  mindenki erről tart előadást – mitől lesz  az övé más?  - majd néhány barátjának mesélt  5 percben az őt ért kudarcokról, mikoris egy lány félbeszakította előadását, és azt mondta neki, hogy szeretné megölelni. Majd odament hozzá, átölelte, és sírva ennyit mondott: „Köszönöm.” – Nick ekkor   döntötte el, hogy előadó lesz. Ennek már 14 éve, azóta  több, mint 60 országban  járt már.  Felidézte édesapjával való kapcsolatát is,  mesélt édesapja súlyos rákbetegségéről, arról, hogy orvosai 2015. elején lemondtak róla, és mindössze talán nyolc hetet jósoltak neki – édesapja azóta is életben van, mert hitt  Istenben és a gyógyulásban.    Összességében  sok kis apró öröm meglátása, a hit reményt ad – na és persze az, hogy legyen az embernek jövőképe. Hogy az ember lássa a jövőt – vallja Nick.

Nick előadásait akadálymentesen közvetítették, ami jelen esetben azt jelenti, hogy Boda Márk magyar fordítása mellett jelnyelvi tolmáccsal is segítették  hallássérült embertársainkat az előadást megértésében.   




"HÁROMSZÁZEZER MAGAS CÉ" - 100 ÉVE SZÜLETETT SIMÁNDI JÓZSEF, VILÁGHÍRŰ OPERAÉNEKES

Interaktív kiállítás nyílt az idén 100 éve született Simándi József, világhírű magyar operaénekes tiszteletére a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A kiállítás a Művész halálának évfordulójáig, 2017. március 5-ig lesz látható szerdától vasárnapig 14 - 18 óra között.

A látogatók korabeli fotók és archív - főképp - rádió- és hanglemez-felvételek segítségével utazhatnak vissza az időben, e nagyszerű tenor legnagyobb színpadi szerepeit megidézve.

Az alábbi felvételeket a kiállítás szeptember 18-i megnyitója előtt, illetve magáról a megnyitón készítettem a közreműködők tudtával, engedélyével.
 
 
 
 
 
 
 
 

SZÍNHÁZAK ÉJSZAKÁJA - AKADÁLYTALANUL



Színházba járni jó.

Azonban  nem mindig van lehetőségünk arra – sőt, rendszerint nincs -, hogy bejárjuk a teljes színházépületet, és bepillantást nyerjünk a kulisszák mögé. A Színházak Éjszakája – többek között –erre is jó. Országszerte több színház csatlakozott e programhoz szeptember 17-én szombaton – így tett a Pesti Magyar Színház is, amely továbbra is kiemelten fontosnak tartja az integrált előadásokat,  az akadálymentesítést.



Látás- és hallássérültek számára ez már száz százalékban megoldott. Kerekesszékesek részére  még van fejlesztenivalója az Intézménynek – ismerik el a Színház dolgozói. Azonban már most is van arra lehetőség, hogy egy-két kerekesszékes vendéget el tudjanak helyezni a nézőtéren.   Szeptember 17-én délután 13:30-tól egészen késő estig gazdag programkínálattal vártak minket. Mindenek előtt ismét részünk lehetett – ahogy számunkra minden egyes előadás előtt ez lehetséges – színpadbejárásban. Ismét… Természetesen nekünk, látássérülteknek, azonban ezen a délutánon bárki, így az  épek is bejárhatták a Színház nagyszínpadát, amelyen ezúttal a „Rumini” című mesejáték díszletét tekinthettük meg. Tárlatvezetőink Tóth Cecilia, a Színház társadalmi felelősségvállalási referense, audionarrátora és munkatársa, Oláh Klaudia volt, aki ugyancsak audionarrátorként dolgozik. Ezt követően a darab egyik jelenetének  nyílt próbájába tekinthettünk be, számunkra  ezúttal Klaudia narrálta az eseményeket. A jelenetben egy tömegverekedést láthattunk, vagyis – maradva a kulisszatitkoknál – kaszkadőrjeleneteket, amelyekkel egy valódi verekedést imitáltak a színészek,  érdekességképpen önként vállalkozó gyerekek bevonásával.  Ezt követően valamennyi – ugynevezett – stációt bejárhattunk, vagyis megismerhettük a színházi szakemberek munkáját, kezdve az ügyelőtől, a díszlettervezőn, az öltöztetőn, a varroda munkatársain át egészen a hangosító, a világosító munkájáig. Utunk során láthattuk a híres 023-as öltöző ajtaját is, amely öltözőben – többek között – Sinkovits Imre és Szakácsi Sándor is öltözködött.  A varrodában interjút készítettem Juhász Andrea rendezőasszisztenssel. Gyakran merült fel bennem a kérdés, miközben készültem a vele való beszélgetésre, hogy mi is a dolga egy rendezőasszisztensnek…? Számomra ez olyan, mint egy orvosi rendelőben, ahol is az orvos megállapítja a diagnózist, majd  gyógyszert rendel, és az asszisztense írja a receptet. Nos, elképzelésem nem állt távol a valóságtól. Mint megtudtam, Andrea feladata az, hogy segítse a rendező munkáját, például abban, hogy mikor milyen megvilágításra van, vagy lehet szükség az adott jelenet során.  Azt is megtudtam, hogy olykor-olykor olyan is előfordul, hogy valamelyik színész  tanácsot kér tőle, tehát egyfajta pszichológusnak is lennie kell, ismernie kell minden egyes színész lelkivilágát. Sőt, azt is jó tudnia, hogy az adott színész  adott pillanatban éppen milyen lelkiállapotban van. A jó kommunikáció, a jó kapcsolat  sokat segíthet a közös munkában. Beszélgetésünk – ha nem is másnap reggelig, de – késő estig biztosan eltartott volna, ha nem kellett volna tovább mennünk, miután szerencsére nagy volt az érdeklődés, így több csoportot kellett indítaniuk a Színház munkatársainak. Egy apró játékra azonban még maradt időnk. A  varrodában épp a Színház egyik készülő, szeptember 30-án bemutatásra kerülő „A tizedes meg a többiek” című darabjának jelmezei voltak láthatók. Ez inspirált engem arra, hogy megkérdezzem Andreát, hogy ha  szeretne rám osztani egy szerepet,  szerinte melyik illene  rám a darabban? – mire Andrea, talán kicsit zavarban, elárulta, hogy Suhajda szerepében tudna elképzelni engem. Vajon mi alapján? – kérdeztem vissza… Mire ő elmondta, hogy a habitusom alapján gondolja, hogy e szerep állna leginkább jól nekem.       

Ezt követően utunk visszavezetett a színházterembe, a nagyszínpadhoz, vagyis inkább a nézőtér legfelső részére, ahol megtekinthettünk a hangosító pultot, majd kicsivel lejjebb a világosítópultot. Utóbbit volt szerencsém kipróbálni, megtapasztalni az egyes gombok színpadi fényre gyakorolt hatását, működését.

A teljes program csaknem hat órán át tartott. Több százan voltak kíváncsiak a kulisszatitkokra. Mindeközben még egy, az MTVA szeptember 18-án induló kulturális csatornájának, az M5-nek adott interjú is.

Ismét csak köszönetet tudunk mondani a Pesti Magyar Színház dolgozóinak, akik sok érdekességről meséltek nekünk. A legfontosabb, amiről a varrodában is mesélt az egyik jelmezkészítő, hogy régen a színészeket sokkal nagyobb tisztelet övezte. A színház annyira szent és sérthetetlen volt, hogy nem csak a színpadon, de még odafent a ruhapróbán is teljes fegyelemnek kellett lennie. 




2016. szeptember 17., szombat

ESÉLYEGYENLŐSÉGI MAGAZIN

  1. Műsorunk első részében az Életrevaló egyesület munkáját ismerhették meg Hallgatóink, majd ezt követően Tarcsi Géza Horváth Miklós sportújságíróval készült interjúját hallhatták annak kapcsán,hogy törökország 2017-ben siketlimpiát rendez.


  1. Felelős szerkesztő: Bratkó József, postamester: Bratkóné Földesi Ágota, rporter: Tarcsi Géza és Ruzsa Viktor.




NYERŐ PÁROSOK

Kultúra, zene... Ahogy ez már hagyomány páratlan szerdánként a Civil Rádió "117 perc" című hazakísérő magazinjában, Ruzsa Viktor szerkesztésében



- Borbély 60 - Borbély Mihály szaxofonos születésnapi koncertje;
- Szoboravatás Verőcén - Ybl Miklós tiszteletére;
- "Háromszázezer magas Cé" - Simándy József 100. születésnapjára;
- Budavári Borfeszt és Nemzetközi Sajtverseny - a nyerő párossal beszélgettünk;
- A Hét embere Monok István történész, könyvtáros, akivel a XVI - XVII. század magyar művelődéstörténetéről beszélgettünk;
- Múzeumi Sajtókávéház Gödöllőn - Demeter Judit fesztiválszervezővel beszélgettünk;
- Kávészünet - Szász Anna jegyzetét Hajós Vera olvasta fel

Hangmérnök és zenei szerkesztő: Petik András




2016. szeptember 10., szombat

SZEPTEMBERBEN IS A SPORT JEGYÉBEN

Ha a hónap második pénteke, akkor a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének Magazinja szól a Civil Rádió "Filagória - A védett közösségi tér" című műsorában. Szerkesztő-műsorvezető: Borainé Kati, riporter: Borai Botond, hang: Balogh Tamás, intro: Shuck Antal, technikai munkatárs: Ruzsa Viktor, a Civil Rádió munkatársa.
 

A szeptemberi adásban továbbra is sport, hiszen zajlanak a paralimpiai játékok. Múltidézés egyesületünk paralimpikon büszkeségeivel: Németh László, Szabó András és Czuth Gábor mesél sportélményeiről. A múlt megelevenítése mellett a jelenbe is bepillantunk, megismerhetjük a teke szakosztályt.
 




2016. szeptember 8., csütörtök

AZ OLVASÁS ÖRÖME - AZ OLVASÁS VILÁGNAPJA - SZEPTEMBER 8.

Az Olvasás Világnapja alkalmából rendeztek konferenciát a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Székházában. E konferencia kimondottan a látássérült emberek olvasási szokásairól, a Braille-írás kialakulásáról és a digitális írásra, olvasásra történő átállásról, ennek jelentőségéről szólt.




A konferenciát a Szövetség Közművelődési- és Kulturális Bizottságának vezetője, Berecz Istvánné Bihari Erzsébet nyitotta meg, aki egyebek között elmondta:  Úgy gondolta, hogy akár könyvtárak, akár társintézmények, akik a közművelődéssel, olvasással foglalkoznak, tájékoztassák arról a közönséget, fontos-e a papíralapú könyv, a Braille-írás, vagy a digitális könyv? Hogyan olvasnak, hogyan, milyen módon veszik igénybe a könyvtárak szolgáltatásait.

Előadók:
MVGYOSZ Hangskönyvtár - Taba Zsófia,
MVGYOSZ Braille Könyvtár – Pál Erika,
Braille Bizottság - Bieber Mária,
EOS Nemzetközi Kulturális Alapítvány - Gaál Áron,
Heves-megyei Egyesület - Majoros Kálmánné Zsuzsanna, országos kultúros,
 Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei Egyesület - Barnóczky Gábor,
Vakok Általános Iskolája -  Katona Krisztina és  Varró Attiláné Andrea, Ruff Ágota,
Informatika a Látássérültekért Alapítvány, Szuhaj Mihály elnök, ügyvezető,
Alkosoft KFT - Dvarieczky Bálint ügyvezető, akinek anyagát távollétében  Németh Tamásné Berta Edina olvasta fel,
"Vakok Világa" folyóirat - Kovács Judit egykori főszerkesztő, jelenleg a lap munkatársa



A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének elnöke, Borai  Botond mondott köszöntőt.

Fontos az emberekkel való találkozás - mondta, sokan vagyunk, és a Hermina Egyesület is csatlakozhat az olvasást előrevívő rendezvénysorozathoz. Fontos a kultúra, olvasás, Braille-írás és -olvasás, Tamási Áron Vetélkedő. Jó, hogy a látássérültek között e rendezvény zászlóshajó lehet. Bele sem gondolunk, hogy mindíg olvasunk - tette hozzá. Hiszen, ha abból a szempontból közelítjük meg az olvasást, hogy egy kódfejtés, nem csak betűket olvasunk.  Már az ősember is jelekkel kommunikált, barlangrajzokkal, pl. szertartások, sikeres vadászat - olvasunk akkor is, ha zebránál állva zöldre vált a lámpa - ez jel, vagy pl. beborul az ég, mindjárt esni fog. Emellett vannak az ABC betűi.    Fontos, hogy a jelek jó kezekbe kerüljenek, hiszen akkor jó dolgok keletkeznek, pl. Moliere, Romhányi. Térben és időben bejárhatjuk az egész világot.   



Hangoskönyvtár - Taba Zsófia

A Hangoskönyvtár 1961-ben kezdte meg a működését a Hermina út 21. szám alatti Vakok Állami Intézetében, majd 1972-ben költözött a jelenlegi helyére, az MVGYOSZ (1146 Budapest, Hermina u. 47.)   Vannak olyan alapanyagok, melyekkel az elhasználódott anyagok újra másolása történik, ezek segítségével történik az anyagok digitalizálása is. 1970-ben az orsós szalagokról kazettára tértek át, 1986-ban a Soros Alapítványnak köszönhetően megújult a stúdió a Szövetség székházában, majd az orsós szalagok teljesen kikerültek, A 2000-es évek elején áttértek a digitális előadásokra, előállításra, digitális tárolásra, a hangoskönyveket azután CD-lemezekre írták ki. Jelenleg 3300 mű.  Hazai- és külföldi szépirodalom, ismeretterjesztő, gyermek- és ifjúsági irodalom.  A kortárs könyvsikerekből viszont sajnos kevés van, akár magyar-, akár külföldi írókat tekintve. Már vagy 5 éve bezárták a stúdiót, felfüggesztették a működését. Nincsenek felolvasók. 2 önkéntes felolvasó van, két év alatt három könyv került felolvasásra.  Közösségi szolgálatos diákok Braille-könyveket szállítanak ki házhoz, segítik a hangoskönyvtár munkáját, kazettákat digitalizálnak, azonban sajnos mindössze egy felolvasás volt.   Keresnek önkéntes felolvasókat. Befejeződött a hangkazetták digitalizálása, 5-6 éves munka volt.   Nem tagoknak 3000 forint használati díj éves szinten, a műveket három hónapra lehet kikölcsönözni mindkét könyvtárban, Braille- és Hangoskönyvtárból. Vidékiek postai úton is kölcsönözhetnek.  Bihari Erzsébet hozzászólásában hiányolta a verses irodalmat, főleg a középiskolások miatt. Továbbá elmondta, hogy A CD-re írt anyagok sok kívánnivalót hagynak maguk után, sok a hiba.     Taba Zsófia folytatta a HAngoskönyvtár munkájának bemutatását: Azt is elmondta, hogy  SZJA  1 százalékot használnak még fel vásárlásra.  Van felolvasó kör, ahol önkéntesek dolgoznak, vannak szerzői jogdíj-köteles művek, ezeket nem nagyon lehet felolvasni, illetve feltenni.  Emiatt vannak gyerekcipőben a kiadások.  Főleg az idősebb korosztályban van igény a hangoskönyvekre. Ők nem tanulták meg a Braille-olvasást. Nagyon sok látó is érdeklődik, akik sokat utaznak. Ifjabb generációk már Iphone-t használnak. illetve az internetről, pl. a Magyar Elektronikus Könyvtár oldaláról lehet jogtiszta műveket találni, hozzájuk lehet jutni, le lehet azokat tölteni.   Elektronikus formában történő  elérés.   Szabó Ervin Könyvtárral van együttműködés, megunt könyveket hoznak a Szövetségbe, és vesznek is a könyvtártól könyveket.



Braille Könyvtár -  Pál Erika

Elmondta: van 44 jel, számunkra egy francia úriember, Braille segítségével vált olvashatóvá. Louis Braille alkotta meg a Braille-írást, ez az írás kinyitotta a világot a látássérültek számára, ez által tudunk írni, olvasni. Nagyon fontos dolog. Mindenféle ismeretanyagot, kultúrát közöl számunkra. Egyik legfontosabb dolog, amit sikerült elérni, elengedhetetlen, hogy a gyógyszeres dobozokon is van Braille-felirat. Igen sok Braille könyv érkezett a Szövetségbe, volt kapacitás a nyomdában, 2015-ben a Braille-könyvtár állománya 94 művel gyarapodott. A Segédeszköz-boltban kapható katalógus-kiegészítő.  Nagy öröm, hogy 2016-ban már voltak gimnazista diákok, akiket el tudtak látni Braille-könyvekkel, főképp a nyári szünidőben.
Jelenleg 91 rendszeres olvasó van, a kölcsönzés postán vagy személyesen történik, kb. 2 éve budapesti olvasók részére is van lehetőség postázásra,  közel a postához, ugyanis a kikölcsönzött könyvet visszaküldéshez a postára kell visszavinni. Éveken keresztül tartó harc eredménye volt, hogy ezt elérjék. 



Vakok Általános Iskolája -  Ruff Ágota

Varró Andreával foglalkoznak az iskolai digitalizációval, és a Braille-írás oktatásával, illetve az olvasás oktatásával. Menete: Óvodai alapozó szakasz, játékos formában találkoznak az írás-olvasás alapjaival. Kézügyesség, ujjizmok, formafelismerés terjesztése, fokozatosság elvének betartásával. Az iskola első két évében a gyermekek hatrekeszes doboz segítségével megismerkednek a pontok elhelyezkedésével, számozás szerinti elnevezésükkel. Majd domborított gombás- és szögestábla segíti őket a Braille-írásrendszer  elsajátításában. Első osztályban megismerkednek a pontírógéppel. Optimális esetben egy diák második osztály elején ismeri a nagybetű-jelet,  olvassa az összes betűt és számot, a négy alapművelet jelét, huszas számkörben az összes arabszámot, relációjelet.   Eljutnak az első rövid meséig, versig, ismeretterjesztő szövegek feldolgozásáig, betűfelismerési technikáig, melyet folyamatosan fejleszteni kell. Kérdés: Megállapítja-e a szóköz jelenlétét, az írásjeleket, a pontkombinációkat? 
Ágota statisztikai adatokat is említett a gyerekek olvasási teljesítményéről, például:  2009-ben a legjobb olvasó ismert szövegben 550 jelet olvasott, ismeretlenben 348-at.   
Azt is elmondta: Meghatározó, hogy otthonról milyen mintát hoz a gyermek, hogy mennyire olvasnak a szülőkkel.
Alsóban gyakran keresgélnek az -ablak - Zsiráf lexikon szócikkeiben, majd az aktivitásuk későbbiekben lankad. Ugyanakkor azt is hozzátette: a személyi feltételek után fontosak a tárgyi feltételek.  Fontos a papír tartóssága, a pontírás minősége. Egyoldalas, ritkasoros könyvek használata az első osztályban, majd utána kétoldalas ritkasoros, egy oldalon 14-16 pontírású, majd másodiktól kétoldalas sűrűsoros, 28-30 pontírású sor, egy sorban 32 karakter is elfér. Elengedhetetlen a helyes testtartás, kényelmes kartartás, konfortérzet.
Módszertani feltételek, gyógypedagógusi konpetenciák, tapintás folyamatos fejlesztésére irányuló gyakorlatok a fokozatosság elvén. Helyes test- és kéztartás rendszeres ellenőrzése, tankönyvrendszerek értelmezése, önálló tájékozódás a tartalomjegyzékben, a kötetek számozásában, szabályok, szómagyarázatok jelzéseiben, életkoruknak megelleő és tanayaghoz szorosan illeszkedő motivációk, magyarázatok, szövegértések, szókártyák, változatos munkamódszerek használatával. Önellenőrzés, a hibák önálló javítására való igények a tanulókban. Családok kulturális érdeklődése adott, tehetők javaslatok, de beleszólni nem lehet.  Mind a tárgyi- mind a módszertani feltételeket biztosítják.    ELső csoportban hagyományos átírású művek, 700 mű, 4300 kötet. Táblával 465 kétoldalas, ritka soros mű, egy-egy példány található, mint muzeális érték.
1911-ben keletkezett a legrégebbi könyv.
Mesék, állatregények, ifjusági- és történelmi regények, versek. Ismeretterjesztők, enciklopédiák, szótárak, lexikonok.
Tíz év alatt felére csökkent a könyvtári olvasók száma, megváltozott tanulási szokások, tanulói populáció.   Egyre kevesebben olvasnak napi rendszerességgel.  Ide vezető okok:

- tanköteleskorú látássérültek populációjának változása az intézményben, létszámcsökkenés,  épértelműek létszámának csökkenése, gyakori a mozgásszervi problémával élő gyermek, megjelennek az egykezes olvasók, akik nem követik a másik kezükkel a sorokat, autisztikus tünetek számának növekedése, kitolódik a Braille-ABC ismerete, elcsúszik az olvasóvá válás ideje,
- 2000-től tantervmódosítás, számítástechnika elterjedése, harmadik osztálytól, elektronikus szövegek felé fordulnak és kommunikációs lehetőségeik kitágulnak, önállóságuk és önbizalmuk növekszik,
- az informatikai lehetőségek felé történő terelése a gyermekeknek, legújabb informatikai eszközök és okostelefonok, melyek alsó tagozaton megjelennek, ezzel foglalkoznak, nem Braille-könyvekkel. Számítógépek segítik a tanulókat, hetedik osztálytól. Digitális tankönyvek, pontírásúakkal szemben,
- EU-s pályázatok megjelenése, eredményei, hangoskönyvek egyre nagyobb száma, narrációs filmek, audionarrációval kísért színházi előadások.  

Kiemelt törekvés a Braille-írás elsajátítása, ismerete készségszintű legyen, nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen, pl. a helyesírási készség kialakulásában.



Braille Bizottság - Bieber Mária

Források: Pajor Emese „Tapintható írásrendszerek” című munkája, Kund Zsuzsanna „A Braille-galaxis válsága”. Mária beszélt a Braille-írásrendszer kialakulásáról, változásairól. Főbb pontok: XXI. századi változások, Braille-vita, személyes vélemény, jógyakorlat.
  Vonalrendszerű, pontrendszerű és egyéb írásrendszerek. Első kettő tapintható. Braille 12 ponton alapuló, 36 betűből álló rendszerére alakították ki a mai írást, eredendően katonai titkosírás volt a célja. 1810. körül jött létre. 1821-ben ajánlották fel a vak embereknek, Braille ebből 6 pontra csökkentette a rendszert, 15 éves korára a Párizsi Vakok Intézetében már kiforrott rendszert honosított meg, de tanárai nem fogadták kitörő örömmel. Nem kívánták megtanulni a latin írásrendszertől eltérő karakterrendszert. Braille iskolatársai viszont megtanulták, egymást is tanították, továbbadták az újonnan érkező növendékeknek. Ennek köszönhető az,hogy ez a rendszer 1857-ben hivatalosan bevezetett rendszerré vált, Braille halála után 2 évvel. Magyarországra Dr. Mihályik Szidor hozta be, aki 1860-ban Párizsba utazott. Megyeri Károly átírta az ABC-t a magyar nyelv sajátosságaihoz, elsőként a kétjegyű mássalhangzókat egy karakterre hozta, pl. n és ny, szimmetria. Lovácsi József a cs megalkotásában játszott szerepet, majd a hosszú í megalkotásában. Roboz József is változtatott, de mindössze két évig volt használatban az ő rendszere, mert bonyolultabbá és nehézkesebbé tette. Pl. kétjegyű mássalhangzók és a hosszú magánhangzók két karakteren kerültek  jelölésre. 1897-ben alakultak ki a szimmetriapárok, o, ó, s, sz, t, ty. Majd Pivár Ignác és Heródek Károly is egyszerűsítették.   A mai rendszert 1901-ben fogadták el, majd 1978-ban változtatták meg, pl. a nagybetűjel, amely  hatosról négyes-hatos kombináció lett.
2012-től megváltozott a gondolatjel, kerek zárójel pontszáma, 2016. januárjától a kapcsos zárójelek előjeles formátumúak lettek.
Mária beszélt arról is, hogy  Kund Zsuzsanna két-három dimenziós egységek kódolásaként definiálja a tapintható írásrendszereket, a pontírásra gondolva olvasásnak tekinthető a taktilis úton történő kódolás.  A pontírás használata drasztikusan csökken. Az 1990-es évektől csökken a vak emberek száma, köszönhetően a fertőző szembetegségek hatékony megelőzésének. Csökken a vakon születettek, ugyanakkor a vaksággal együtt más fogyatékosság is társul, ezek is akadályozzák a pontírás elsajátítását. Az idősebb korosztályban sokan veszítik el látásukat, de nagyon kevesen tanulják meg a pontírást. Ennek egyik legfőbb oka pl. a cukorbetegség, mely gyengébb tapintóképességgel is járhat.  Csökken a pontírást készségszinten is használó személyeknek a száma. Mit tehetünk? - pl. azt, hogy a pontírást szerető, tisztelők összefognak, egy irányba tartanak.   Említette, hogy Torma Zsolt domború ábrákat készített, Braille feliratokkal, ezt használta az általa vezetett okosklubon, az okostelefonok használatát bemutatandó. Ha ez a tendencia így folytatódik - tette hozzá Mária - akkor a Braille írás 50-100 év múlva múzeális darab lesz. Végezetül elmondta, hogy nem rég megjelent könyvének bemutatója 2016. október 14-én lesz, a könyv címe: „Bevezetés a Braille-írás -olvasás rejtelmeibe”. Könyvének célcsoportja a  látók, szak- és laikus emberek. Célja, hogy minél többen megismerjék, megszeressék a pontírást.  Mottó: „Az olvasás által napról-napra valami ragad az emberre, és utóbb azt veszi észre, hogy más emberek szinte szívesen hallgatják a beszédét, mert igaz, hogy aki tanul valamit, annak még a nyelve is könnyebben fordul a szájában.”  (Arany Jánostól)



BAZ-megyei Egyesület – Barnóczky Gábor

Elsősorban hangoskönyvekkel kapcsolatos szolgáltatásokról beszélt. Az Egyesület 1985-ben alakult, a hangoskönyvtárukban magnókazettán lévő könyvek kölcsönözhetők.  A hangoskönyvtár Hornyánszky Tivadar vezetésével, működik, aki küldött és a szervezet elnöke is volt. Ő szervezte a Miskolci Városi Könyvtár alkalmazottjaként a Hangoskönyvtárat, melynek 20 éven át volt vezetője, majd Kovács Margit, aki II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár  (korábban: Szabó Lőrinc Megyei Könyvtár) alkalmazottja vezeti, és szolgáltatja a hangoskönyveket.   2015-ben, 103 beiratkozott tagjuk volt, ebből 50-60 aktív. Az állományuk 77 művel bővült, melyet a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár biztosított részükre. 
2015-ben 130 nyitvatartási nap volt. A hangkazetták selejtezése folyamatosan történik, mivel azok folyamatosan amortizálódnak. Van egy törzsközönség hangoskönyvek meghallgatására. Nem túl tág ez az érdeklődési kör sajnos. Jobban kelllene kommunikálni ez ügyben, megpróbálnak ezért tenni. Emellett a Megyei Könyvtárral való együttműködés keretében nem csak a hangoskönyvállomány és a munkatársak köre bővül, hanem számítógépek is rendelkezésre állnak, akár oktatási célra, akár olvasási célra, internethasználat céljából, térítésmentesen.    Emellett komolyzenei koncerteket, klubnapokat, kulturális eseményeket rendeznek, és könnyűzenei és irodalmi délutánok is vannak, Ilyen volt pl. Márkus Norbert informatikus, zongoraművészelőadása.



EOSZ Nemzetközi Kulturális Alapítvány – Gaál Áron költő, orosz-román műfordító

Áron az éplátók képviseletében volt jelen a konferencián. Beszélt a síkírású kiadványokról. Elmondta, hogy akkor tudunk túllépni valamin, ha a látó- és látássérült közeget közelebb hozzuk egymáshoz. Nagyon érdekes, hogy szinte majdnem az összes versét lefordították románra, irodalmi díjakkal rendelkezik, maga is fordított. Román iskolákba hívták, pl. általános iskolákba, gimnáziumba, hogy legyen élmény a gyerekeknek, Szerbiába is hívták, de azt is elmondta, hogy Magyarországon erre még nem volt példa. Örömmel fogadná a meghívást a hazai iskolák, Vakok és a Gyengénlátók Általános Iskolájának meghívását is.   Hozzá tette: A könyv csodálatos élmény. Egyfajta konfliktushelyzet alakult ki a mai életforma és a klasszikus olvasás között. Nagyon komoly időt igényel, pláne, ha olyan klasszikus műveket akarunk olvasni, mint pl. a „Háború és béke”, vagy Jókai, Móricz, vagy   Móra művei. Mikszáthot is említhetnénk - ezekhez idő kell. Más hallgatni és olvasni. Ha olvasunk, akkor a fantáziánkra van bízva,, a regényíró, vagy költő leírja, de mi képzeljük el magunknak.  Ezektől foszt meg az, ami le akarja ezt egyszerűsíteni, kényelmesebbé akarja tenni az irodalom befogadását. Pl. rádiójátékok, hangoskönyvek.     Szerinte nem biztos, hogy a hangoskönyvnek nagyobb tábora van. Ezek illúziók. Kérdés: Rászánjuk-e az adott időt?     



Szuhaj Mihály, az  Informatika a Látássérültekért Alapítvány elnöke előadása

Magyarországon különböző eszközökkel, szoftverekkel olvasnak a látássérült emberek. Kezdetben a Braille-, majd hangoskönyvek, majd beszélő számítógépek, ezek elérhetővé válásával megjelent a dokumentumok, teljes könyvek felolvastatásának igénye, a  Scannerek (lapolvasók) jóvoltából könyveket, újságokat tudnak digitalizálni, felolvastatható szöveggé alakítani, Mihály, mint programozó maga is részese volt a folyamatnak.
Mint elmondta: Mindent átfogó élmény volt, ahogy megnyílt előtte és sorstársai előtt a könyvek, elektronikus formátumban elérhető művek tárháza. Addig a Braille- és a hangoskönyv csupán szűk keresztmetszetet jelentett.  Több évtized alatt is néhány ezer műig tudtak eljutni, egyszerűen ezeket nehezebb volt előállítani, hiszen csak számunkra szükségesek, szűk közönségük miatt kisebb a mögéjük tett kapacitás is, míg az elektronikus dokumentumok mindenkihez, széles felhasználói kör számára fontosak. Így az előállításuk mögött hatalmas kapacitás van. Elektronikus könyvtárak, sok ezer könyvvel rendelkező kis méretű gépek.    Három kategóriát említett:  speciális hardverek, online szolgáltatások, speciális szoftverek. Online szolgáltatás: weboldalon keresztül nyújtanak olvasásélményt, pl. a http://www.laprolhangra.hu Korábban hangos kiadvány volt, irodalmi újságokból készített válogatás. Kazettán előfizethető mű volt. Majd a stúdió megszünésével megszünt. Ezt indították újra egy portálon, az oldal gyakorlatilag olvasni szerető vakok és olvasni szerető látók közössége.   Jelenleg közel ezer olvasójuk van.       A Szerzői jogi törvény miatt a látássérülteknek igazolniuk kell látássérültségüket. Látó felolvasók maradhatnak akár anonimitásban is.      Eszközök: szoftverek, hardverek. képernyőolvasók, nagyító programok, optikai karakterfelismerő szoftverek, akadálymentesítő szoftverek segítik a látássérültek mindennapjait. Képernyőolvasók a vakoknak készült megoldások, Windows alatti változatok, JAWS for Windows honosítása, NVDA nyilt forráskódú, Linux alatt az Orca nevű alkalmazás.         Braille-kijelző, speciális hardver, amely nem olcsó, ugyanakkor  a közintézményekben meg kell, hogy jelenjen.  



DITÁL - Digitális Tartalom Látássérülteknek - Dvarieczky Bálint, Alkosoft KFT. Bálint anyagát Németh Tamásné Berta Edina olvasta fel

A DITAL egy  rendezett, átfogó struktúrált könyvtárba szervezett könyv-rendszer. Az érdeklődő tagnak nem kell mást tennie, mint regisztrálni a www.dital.hu oldalon, ahol feltölteni egy, látássérültségét igazoló dokumentumot (pl. a szövetségi Tagsági Igazolványának scannelt képét), valamint el kell fogadnia a civil társaság társasági szerződését, csatlakzoik. Ezután egy elektronikus könyv-adatbázisban kereshet, letöltheti elektronikus könyveit, hatalmas adatbázisból, txt formátumban. Az évek során számos újítás történt. 2016-ra teljes akadálymentesítés, átalakítás, minél több. Jelenleg több, mint 13 ezer könyv.   Átlinkelés, könyv részletes nézetének megnyitásakor, szerző nevére, sorozatra, műfajra nyomva, új keresést hajthatunk végre.   
Emellett egy új segédeszköz is elérhető, ez pedig a HVE5 készülék. Jellemzői: magyar menü, magyar beszédmotor, rámásolt szöveges fájlok tartalmát olvastathatjuk fel, Daysy anyagokat, audio anyagok, filmek hangsávját játszhatjuk le. 8 GB belső, 32 GB-ig bővíthető memória.  Rádió, FM átvitel, diktafon funkciók.  Lehetőségünk van rádióból közvetlenül, továbbá  belső, illetve külső mikrofon segítségével  felvételeket készíteni. Emellett fontos funkció még könyvjelzők elhelyezésének lehetősége, másik könyv vagy zenefájl korábbi pozíciójának megjegyzése, elérése.     



Heves-megyei Egyesület – Majoros Kálmánné Zsuzsanna, országos kultúros

Zsuzsanna sajnálatosnak tartja, hogy kevés a résztvevő a konferencián. Hozzátette: sokan voltak az Egri Könyvtárban, amely egyházi-, és nagyon szép. Elmondta, hogy ha megfogjuk az ott lévő könyveket, érezni lehet, mit nyújt a könyv, annak az illata.   Náluk is van lehetőség hangoskönyvek, CD-formátumban, zenei anyagok kölcsönzésére, és nagy az érdeklődés a hangoskönyv-formátumú nyelvkönyvek iránt is.   Sokan vannak, akik szeretnének alapszinten megtanulni valamilyen nyelvet. Továbbá beruháztak számítógépekre, beszélőprogramokra.    Vannak még különböző e-nagyítók, főképp számítógépet nem használó idős, olvasni szerető tagok számára.     Különféle programokon vesznek részt, ilyen pl. Eger ünnepén érzékenyítő tréningek, Picht Braille-írógép és az által a Braill-kultúra bemutatása. Főleg a gyermekek nagyon érdeklődnek ez iránt.      Újakat már nem tudott mondani, felajánlotta, ha bármit tud tenni az Elnökségben, akkor az olvasással, kultúrával kapcsolatban szívesen segít.    
Országos Kulturális Programban több helyszínen vett részt kulturális rendezvényen, pl. Borsod-megyében, színvonalas hangversenyeken. Feladata: Rendezvények látogatása, előadások megtartása, a sport,  a kultúra és szabadidő területén.



„Vakok Világa” Folyóirat – Kovács Judit, a lap munkatársa

Judit  beszélt a lap  első megjelenéséről. Említette, hogy a lap első megjelenési éve 1938. volt, azonban egy 1940. novemberi lapszámban megjelenő cikkből kiderül, hogy a hivatalos sajtóengedélyt 1939-ben kapták meg. Először úgy alakult, hogy mivel a  havonta megjelenő lapot pontírásban adják ki, ez saját belső terjesztés, ezért nem kell, később azonban kiderült, mégis  szükséges sajtóengedély. Ezt a lap végül – pár hónap szüneteltetés után - a Belügyminisztériumtól meg is kapta.    Az első síkírású lapszám 1953-ban jelent meg, amellyel a lap már nyilvános terjesztésűvé vált.  Ugynevezett „öregbetűs”, 16-os betűmérettel megjelent, jól olvasható lapszámok voltak.  Az első elektronikus – kezdetben flopylemezen, majd később emailben terjesztett változat – 1992-ben  jelent meg.  A folyóirat első szerkesztője Vitéz Kassai Béla volt,  akit Korner György és Barna Zoltán követett.  Ő több évtizeden át szerkesztette a lapot, akárcsak  utódja, a fiatalon elhunyt Bartha Zsuzsanna.  Utána Takács Péter, Bakos Judit, majd Garamvölgyi Annamária, majd Szöllősy  Szilvia, majd maga Kovács Judit következett.     A lap főszerkesztője pedig jelenleg Sztakó Krisztina.   Munkatársak: Árvai Mária és Kovács Judit.    Már a korai lapszámok is rovatrendszerben működtek. Az olvasók betekintést kaphattak a Szövetség közgyűléseiről, később a különféle – például utazási – kedvezményekről, de már az 1939-41-es lapszámokban is kaptak jogi segítséget is.   Voltak társkereső hirdetések is, és figyelemre méltó volt még a női rovat is, melyben akár különféle kötésmintákról,  receptekről is olvashattak.   Judit kiemelte még a „Vakok az életben” rovatot, mely a különböző „vakos” szakmákról – pl. kötélverő, gyorsíró -  szólt.
A folyóirat 1918-as évfordulójára néhány régi lapszámot Judit Braille-írásból számítógépbe ír át, hogy síkírásban is  elérhetők legyenek.





LESEK - SEMMIVÉ VÁLNAK AZ AKADÁLYOK

LESEK - SEMMIVÉ VÁLNAK AZ AKADÁLYOK A LESEK - Látássérült Emberek Segédeszköz-konferenciája 2013-ban került először megrendezésre a Vakok é...