FARSANG ÉS VALENTIN-NAP

A Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületének közösségi civil szervezői, vagy ahogy a látássérültek körében mondják, a Lámpások, Budapest szinte minden kerületében vezetnek klubokat. Legalább havi egy alkalommal tartanak összejöveteleket. A Kispesti Lámpás Klub Bernáth Zsuzsanna vezetésével minden hónap utolsó csütörtökén tartja összejövetelét - 2017. február 23-án sem volt ez másképp, amikor is Tamás József, a VGYKE Louis Braille Támogató Szolgálatának szolgálatvezető helyettese beszélt szolgáltatásaikról, majd pedig a Klub vezetője, Bernáth Zsuzsanna tartott egy rövid előadást a Valentin-napi népszokásokról világszerte.

Műsorunk végén pedig farsangolni hívtuk a legkisebb korosztályt: Nagy Anikó múzeumpedagógussal ajánlottuk a Kreatív Alkotó Csoport, röviden a KACS Műhely egy február 24-i koraesti farsangi programját.

Technikai munkatárs és szerkesztő-műsorvezető: Ruzsa Viktor

A műsor a Civil Rádióban hangzott el 2017. február 24-én pénteken 13 órakor és 25-én szombaton 3 órakor.

A VÉDETT KÖZÖSSÉGI TÉR

- 1991. óta - főképp - mozgáskorlátozottaknak biztosít munkalehetőséget az Egalitas Alapítvány. Elnökével, Nász Erzsébettel beszélgettem;

- Ajándékozz életet! Az 50. magyarországi Rotary Klubot jegyezték be 2017. február 8-án;

- "Lélektől lélekig" - kiállítás Fark László és Blaskó Bence festményeiből, grafikáiból

Szerkesztő-műsorvezető: Ruzsa Viktor

A műsor a Civil Rádióban hangzott el 2017. február 17-én 13 órakor és 18-án szombaton 3 órakor.

Felügyeleti szerv: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság.

117 PERC

- Népzene-oktatás az iskolában. A Hét embere: Sebő Ferec népzenekutató, Kossuth-díjas zenész;

- Tíz éves a Buda Folk Band - jubileumi koncert a Fonóban február 18-án;

- Nemzeti ünnepre készül a Csík Zenekar a Művészetek Palotájában;

- Az 50. magyarországi Rotary Klubot jegyezték be 2017. február 8-án;

- Farsangi mulatság február 24-én a KACS-műhellyel. A stúdióban Nagy Anikó múzeumpedagógus;

- Az Amnesty International nemzetközi jogvédő civil szervezet szerint aggályos a kormány menekültügyi őrizettel kapcsolatos törvényi szabályozása. Rubint Dániel interjúja Demeter Áron emberjogi szakértővel;

- "Tél" - Szász Anna jegyzetét Hajós Vera olvassa fel

Hangmérnök: Petik András, szerkesztő: Kemény Dániel, szerkesztő-műsorvezető: Ruzsa Viktor.

A műsor a Civil Rádióban hangzott el 2017. február 15-én 16 órakor és 16-án 0 órakor.

Felügyeleti szerv: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság.

FARSANG IDEJÉN

Ha a hónap második pénteke - így február 10-e is -, akkor a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének magazinja szól a Civil Rádióban.

 

- A műsor első részében Hallgatóink megismerhetik az Informatika a Látássérültekért Alapítvány "Lapról Hangra" szolgáltatását;

- "Élesre hangolva" - A műsor második részében interjút hallhatnak Éles István humoristával, aki 2017. január 27-én a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete Nosztalgia Klubjának vendége volt.

Szerkesztő-műsorvezető: Borainé Kati, riporter: Borai Botond, technikai munkatárs: Balogh Tamás, intro: Shuck Antal, médiapartner: Civil Rádió.

A műsor a Civil Rádió "Filagória - A védett közösségi tér" című magazinja 2017. február 10-i adásában hangzott el.

Felügyeleti szerv: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság.

AJÁNDÉKOZZ ÉLETET!

Egy születési fejlődési rendellenesség korai felismerése nem csak, hogy életet ment, de ma már akár száz százalékos is lehet a gyógyulás, és időnként egy-egy egyszerű szűrővizsgálat elvégzésével gyakorlatilag bárki élhet teljes életet egy orvosi beavatkozás után. Erre világít rá a szegedi Szentgyörgyi Albert Rotary Klub gyermek-szívműtéteket támogató programja, melynek keretében eddig csaknem 12 ezer gyermek szívét műtötték már meg. A Rotary Klubok sikerességét az is hitelt érdemlően bizonyítja, hogy 2017. február 7-én az 50. klubot jegyezték be Magyarországon, és az év végéig még három bejegyzése várható.

A nemzetközi szervezet ezen programját bemutató eseményen a Szentgyörgyi Albert Rotary Klub egykori elnöke, Hajdu László elmondta: Válalásuk az, hogy 2020-ra ez a szám akár 18 ezerre emelkedjen.  A program 1991-ben érkezett Magyarországra. Ekkor a műtétre váró gyermekeket Amerikába, New York-ba, New Jersy-be vitték. A programban résztvevő családok  a kiutazástól egészen a hazaszállításig foglalkoztak a gyerekekkel, hiszen egy-egy szívműtét után a páciensnek nem feltétlen szükséges kórházi keretek között lenni, ha nem lép fel semmilyen komplikáció, nem alakul ki szövődmény, akkor akár egy kéthetes kórházi kezelés után a családias, otthonos környezetben van lehetősége a lábadozásra. A volt elnök hangsúlyozta: szükséges egy olyan fix bázis,  mely szerepet Magyarország is be tud tölteni. E program újabb szakasza 2015-ben kezdődött, amikor is külföldi pályázatokon  komoly pénzbeli   támogatásokat nyertek el, melyekből 20 gyermek életmentő műtétjét tudták megvalósítani. Ezek veleszületett rendellenességek, korai szakaszban felismerhető betegségek.  Ezek legtöbbször katéteres beavatkozással orvosolhatók, de van, amikor nyitott szívműtétet kell alkalmazni.  A program kezdetén egy műtét költsége akár 3 millió forint is lehetett. Az egykori elnök elmondta, Szegeden van egy team, amely e programból 12 gyermeket vett át,  ez hatalmas  előrelépés volt e klub számára. A szegedi Szentgyörgyi Albert Klub először 5 milliós felajánlást tett, azóta e programra közel 60 millió forintot gyűjtöttek össze, melyet 20 gyermek műtétjére tudtak fordítani. Céljuk azonban az, hogy további pénzt és eszközöket tudjanak bevonni e  programba. Azért is fontos ez, mert a környező országokból, Szerbiából, Romániából és Ukrajnából érkező gyermekeket is műtenek. Utaztatásukhoz, elszállásolásukhoz, ellátásukhoz kérnek támogatást. Céljuk még  legalább 10 másik gyermek műtétje.

Prof. Dr. Katona Márta, a Szegedi  Orvostudományi Egyetem Kardiológiai  Centruma Szívsebészeti Osztályának professzor emeritája főképp a gyermekekkel történő kapcsolatfelvételről, diagnosztizálásáról beszélt. Mint elmondta: számukra nem idegen, hogy felvállalhatták ezt. Ő is azon szerencsés orvosok közt tudhatja magát,  aki 1991-ben részt vehetett abban az oktatóprogramban, amelyben New York-ban és New Jersy-ben töltöttek 3 hónapot kollégáival. Azóta óriási fejlődés ment végbe – tette hozzá. Elmondta: itt is van olyan tudás, amelynek köszönhetően most már az intenzív ellátást is meg tudják oldani.  A professzorasszony kiemelte a határon túli orvosokkal folytatott jó kapcsolatokat, amelyek – a különféle orvosi konferenciáknak, kongresszusoknak köszönhetően - főképp a hazánkba látogató orvosokkal alakultak ki.  A  gyermekek nagy része döntően ultrahangos  vizsgálat után kerül műtétre.  Kiemelte, hogy a hozzájuk érkező gyermekek már szinte túl vannak az optimális műtéti időponton, így fontos az, hogy nem hetekig tartó kezelésről van szó, hanem a páciens legfeljebb két hétig van bent, ezután pedig a Rotary Klub gondoskodik szállásáról, befoadó családhoz helyezi ki. További terveik közt szerepel egy mobil ultrahang állomás kialakítása, mellyel határon túlra, Ukrajnába is el tudnak jutni. Fontos ugyanis, hogy minél korábban ismerik fel a rendellenességet, annál nagyobb  esély van arra, hogy teljes korrekcióval gyógyítsák meg a hozzájuk érkező gyermeket.

Prof. Dr. Hartyánszky István gyermekszívsebész  úgy fogalmazott: A project három lábon áll. Első az anyagi háttér, melynek megteremtését a Rotary Klub vállalja.    Egyszerű műtétek 800 ezer – 1 millió forint közötti összegűek, bonyolultabbak költsége akár a 3 millió forintot is elérheti – de az összeget befolyásolja a kezelés  hosszúsága. A másik a betegek felkutatása, diagnózis felállítása és műtétre történő előkészítése. A harmadik pedig maga a műtét. Kiemelte a mögötte álló teamet Bogács Gábor tanár vezetésével.  Kiemelte még a technikai fejlődés fontosságát.  Az 1980-as években a megfelelő orvosi  berendezések (mint például emery, ultrahang) hiányában   az akkoriban születet babák nyolcvan százaléka nem érte meg az 1 éves kort. Ma már ezeknek a gyermekeknek az aránya 1-2  százalék, tehát nagyon jó esély van a teljes gyógyulásra.   Hartyánszky professzor úr hozzá tette: fontos még az utókezelés, hiszen pl. egy beültetett szívbillentyű nem növekszik a gyermekkel együtt, így a már megoperált, és felnőtté vált gyermekekkel is foglalkozni kell.   

A szovátiai Nagy Ida Böjte Csaba ferencesrendi  szerzetes egyik otthonában él. Ő maga is érintett, lyukas szívvel született.  2016. májusában esett át szívműtéten. Mint mondta, ma már  majdnem teljesen meggyógyult, bízik abban, hogy hamarosan  száz százalékos lesz. Szeret sportolni, táncolni. Felnőtt korában gyermekpszichológus szeretne lenni. 

A program egyik arca, támogatója, egyúttal   másik érintett Szívós Márton,   egykor a KSI, majd az olaszországi Pro Recco, később a Budapest Honvéd, a szegedi A-Híd, jelenleg pedig az Egri VK szélső jobbkezes, világbajnok vizilabdázója.       

TÍZ ÉVE A VÁROSI VILÁGI NÉPZENE SZOLGÁLATÁBAN

Idén tíz éves az ifj. Csóri Sándor, alias Sündi által alapított Buda Folk Band. Az együttes nagyszabású koncertsorozattal készül megünnepelni e jubileumot. E sorozat első állomása a Fonó Budai Zeneházban lesz február 18-án szombat este 20 órától.

A zenekar alapító tagjával, Sündivel beszélgettem a koncertet beharangozó sajtónapon és nyilvános próbán. Rédli Márton barátjával sokat gondolkodott azon, hogy hogyan lehet olyan zenekart csinálni, amelyben két brácsás ki tudja egymást egészíteni. Fontos,, hogy minél jobban ki tudják fejezni saját világukat – ezt a formát világi népzenének nevezték el. Hozzá tette: A fejlődés mindig nagyon fontos, de nem a modernizációt kell ez alatt érteni, hanem egy olyan modern fejlődést, amely elől a városi ember sem menekülhet. Mint elmondta, mindannyian nagyon kötődnek a városhoz, annak csillogó  kultúrájához. Ez nagyon jól megmutatja, hogy lényegében a  népzene is nagyon előkelő helyet tudhat magáénak, ha „ápolják”, vagy inkább foglalkoznak vele, használják.  Sokan gondolkodnak azon, hogy a népzenének milyen sorsa lesz, milyen következményeket hoz magával, hogy ha autentikusan, vagy feldolgozott formában jelenítik meg. Sündi szerint ez már a XX. Század elején sem volt kérdés, hogy a népzene ugyanúgy megél feldolgozott-, mint autentikus formájában is. Itt – ahogy teszi hozzá – arról van szó,hogy az a  társadalmi réteg, amely létrehozta ezt természetes kontrollal, már nincs. Elmondta, hogy annak idején több író, költő, így pl. nagyapja, Csóri Sándor is arra sarkallta a közvéleményt, hogy erre érdemes felfigyelni. Sündi fontosnak tartja, hogy e jelenséget a fiatalság is jól tudja kezelni. E kultúrával lényegében önmagunkat tudjuk jobban megismerni – tette hozzá.      

A világzene megjelenésével felhigult a feldolgozás fogalma.  Ezt sokan nem értik – mint mondta, talán ő maga sem -, hogy ez mit jelent pontosan. De úgy érzi, hogy amit ők csinálnak, az fejezi ki legjobban a „világi népzene” kifejezést. Fontos, hogy a világ bármely színpadán megállja a helyét úgy, hogy  érződjön, hogy ez kárpát-medencei zene.

Sok helyen szeretnék megünnepelni születésnapjukat, hiszen  bármilyen jubileumot megél egy zenekar, életében ez nagyon fontos. Az idei év zárásaként a MÜPA-ban szeretnének egy nagyszabású koncertet, melyen  mestereikkel, felmenőikkel együtt lépnek színpadra. Emellett  Amerikában és Dél-Kelet-Ázsiában is terveznek   koncertet. Addig is a Nagyérdemű február 18-án szombat este 20 órától a Fonó Budai   Zeneházban hallhatja őket.

"SOHA NE MONDD? HOGY SOHA!" - EGY NAPSUGÁR PORTRÉJA

22 éve  kezdte kombinálni a jelnyelvet a táncművészettel. Így kezdődött. Mára már országosan, sőt, nemzetközi szinten is elismert jeltáncművész lett. Napsugár Anna súlyosan hallás-és  mozgássérült művész, aki  egy súlyos gerincműtétet követően rövid ideig  kerekesszékben élt. Fontosnak tartja, hogy életével, művészetével példát mutasson sorstársainak, és ledöntse a falakat a társadalomban sérültek és az ugynevezett „épek” között – erre tette fel egész életét.

A mindig mosolygó  művész őszinte, tiszta  egyéniségével, mosolyával, és hallássérültsége ellenére meglepően tiszta és érthető, szépen artikulált beszédével mindig nagyon megnyerő,  pozitív benyomást kelt, és talán abban az emberben is eloszlanak a hallássérültekkel kapcsolatos sztereotípiák, aki eddig nem mert közeledni feléjük. Mindig nagyon lelkesen mesél, és teljes odaadással, szívvel-lélekkel áll ki a színpadra közönsége elé. Ha  kérdezik, mindig őszintén mesél magáról, életéről, problémáiról,  amelyeket ő talán nem is annyira problémaként, mint inkább kihívásként él meg. 22 éve kezdett el foglalkozni a jeltánccal, emellett saját  verseket ír, melyeket Kaszás Péter zeneszerző zenésít meg, és a szakma legelismertebb előadói adnak elő.  A mindig napsugárként ragyogó  művész ahogy helyet foglal velem szemben, máris elkezdünk beszélgetni. Sokszor találkoztunk már, azonban mégis mindig tud számomra meglepetést okozni, illetve mindig tud újat mondani. Azt tudtam, hogy fotózással is foglalkozik, egész pontosan, fotóriporterkedik, de hogy hogyan is kezdődött, ezt egészen mostanáig nem tudtam vele kapcsolatban.

Kisgyermek korában édesapja mutatta meg neki egy akkor modernnek számító mechanikus fényképezőgépen a  fotózás alapjait.   Azóta annyira sikerült  fejlesztenie magát, hogy mára már több, mint 30 különdíjjal ismerték el munkáit, emellett pedig elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége fotóriporteri tanfolyamát. Mint teszi hozzá: Az utolsó ilyen tanfolyamot, mert azóta már a MÚOSZ nem indít ilyen képzést, ugyanis egyetemi képzéssé tették azt.      Azt megelőzően is készített már fotókat újságnak, még általános iskolás korában, majd miután – 17 évvel ezelőtt –tagja lett a MEOSZ-nak, annak lapjában a „Humanitás” című lapban is jelentek meg munkái. Emellett nem csak fotózással, hanem cikkek írásával is foglalkozik, több, országosan is ismert lapnak ír – jelentek már meg cikkei a Divatikon-ban és a Blikk-ben is. Mint elmondta, hétköznapi hősökről, amatőr művészekről ír. Érdeklik az emberi sorsok, történetek, lelki életek.  

Kíváncsi vagyok, így beszélgetésünk ezen pontján kénytelen  vagyok közbe kérdezni, hogy emellett még mivel foglalkozik.

Bár nehéz megszakítani őt, annyira lelkesen mesél magáról, magától is. De miután beszélgetésünk eredetileg egy rádióinterjú, nem hagyhatom magára a Hallgatót, és műsoridőnk  sajnos véges. Ekkor kezd el mesélni magáról a jeltánccsoportról, amely annak idején „Daloló kezek” néven indult.   Ahogy fogalmaz, akkor még csak a kezecskéivel  „dalolta el” a dalokat, ebből alakult ki később a jeltáncművészet.   2003-ban az Országos Szórakoztatózenei Központ segítségével nyílhattak meg a kapuk /  Magyarországon elsőként  jelnyelvi szakvizsgát tett. Azóta oktatja is  a jeltáncot. Azóta alakult jeltánctársulatával több országos kupát nyertek.  Legismertebb dala, a   „Soha ne mondd, hogy soha” című, melyet mindig jelbeszéddel együtt konferál fel, és amelyet először saját maga, majd Miller Zoltán adott elő, azután Ivanova Daniela angolul énekelt el, de a dal később Pitti Katalin és László Attila  hangján is hallhatóvá vált.

Nekem nagyon tetszik, hogy valahányszor előadja  “Soha ne mondd, hogy soha” című dalát, mindig   megmutatja jelnyelven ezt a három szót: “soha”, “ne”, “mondd” – ezzel is elfogadtatva közönségével a jelnyelv fontosságát.

Igen – szól közbe, mikor ez irányba terelem a beszélgetést  – mert  ez a dal a soha nem feladásról szól – meséli.  Ekkor mesél először férjéről, Jánosról, akivel 17 évvel ezelőtt találkozott. Akkor született meg benne dalban    ez az érzés. Egy élmény, amely egy két éves időszakának súlyos emléke. Öt gerincműtéten esett át, mely idő alatt – 2 évig – kerekesszékben élt.     Ebben, valamint a később Krizbai Tecával előadott „Megérint” című dalával igyekszik átadni ezt az érzést az embereknek.  Később a kontakt tánc elemeit is használni kezdte – ezt már Földesi Margit színművésznő tanodájában sajátította el.    Beszélgetésünk ezen pontján ismét  elmosolyodik, mikor Földesi Margittal való kapcsolatáról faggatom. Büszkén meséli, hogy  neki köszönheti azt, hogy megtanult a csontjain keresztül hallani. Neki köszönheti – később Pitti Katalinnak -, hogy megtanult énekelni, emellett nagyon sok improvizációt sajátított el, melyet nem csak a mozgás, a tánc, hanem a fotózás területén is képes használni.  

Pitti Katalin is egy ismert előadóművész, operaénekesnő. Beszélgetésünk utolsó részében arra  vagyok kíváncsi, hogy hogyan is  történt kettejük találkozása, megismerkedése.     Ekkor  az énekesi szakma egy újabb alakja tűnik fel az  emlékképek között, méghozzá Csongrádi Katáé, akinek az 1980-as évek végén jelent meg „Én a millióból egy vagyok” című nagylemeze, és amelyen az egyik dal az „Álltam az olajfák hegyén” című, saját szerzeménye.    Anna ekkor is elmosolyodik, mikor Csongrádi Katával való kapcsolatáról kezd mesélni. Büszkén  emlékszik vissza arra, hogy Kata volt az első művész, aki felkarolta őt, és megkérte, hogy  jeleljen neki e dal klipjében. A klipet a Budapest Televízióban mutatták be. A közös sikernek hála, Csongrádi Kata ezt követően   magával vitte Annát fellépéseire, amelyeken hatalmas elismerésekben volt részük. Annára ekkor az énekesnő néhai férje, S. Nagy István dalszövegíró is felfigyelt.  Egyik ilyen közös fellépésükön, amelyen több neves művész is közreműködött, egyik közreműködő Pitti Katalin volt, aki a műsor fellépői által közösen előadott „Azért vannak a jóbarátok” című dalban  felfigyelt a jeltáncművész előadására, hangjára. Azóta Anna hetente jár hozzá, és  bármily meglepő is egy kívülálló ember számára, hallássérült létére igen, énekelni tanul.

De hogyan is működik ez? – merül fel a kérdés. Nyilván  nem csak bennem, aminek hangot is adhattam e rádióinterjúban, hanem nagyon sok emberben, rádióhallgatóban.

… és a táncosnő  megint mosolygó napsugárrá változva teljes extázisban bontakozik ki, mikor arról mesél, ahogy Pitti Katalin tanítja őt énekelni, szépen artikulálni, az egyes hangzókat helyesen kimondani.    Az énekesnő hasára, vagy épp vállára teszi Anna kezét, ezzel  átadva számára a légzéstechnikát, a hangok rezonanciáját,  vagy  épp a mozgást.   Ezt követően egy évig – ahogy  Napsugár fogalmaz – keményen tanulták az alapokat, és mostanra jutottak már el oda, hogy elkezdtek népdalokat és a  komolyzenei éneklést is tanulni.

Anna tehát a mai napig töretlenül  és lelkesen tanul, alkot. Hamarosan Szíj Melindával készül  közös produkcióra, videoklipre.   Beszélgetésünkben többször utal az interjú felvételén cask háttérben csendesen megbújó férjére,  Jánosra, akivel szemmel láthatóan imádják egymást, és akivel igazi önzetlen és feltétlen szeretet köti össze. Mondhatnám, mesébe illő, de ha valaki ezt a beszélgetést  a beleszőtt dalokkal meghallgatja, nem kell jobban utánajárnia, ha eddig nem hitte volna, hogy ilyen létezik. Mert  immár bárki   hallhatja, hogy nem kell hetedhét országon  vagy az Óperenciás tengeren túlra utaznia, hogy ilyen – mesébe illő – élettörténetet  hallhasson.   Ezért inkább úgy fejezem be e    cikket, hogy aki eddig nem  ilyennek gondolta volna a fogyatékossággal élő embereket, íme, hát vegyen  pÉldát Napsugárról!

FARSANG ELŐTT

- Macedón Vízkereszt - dokumentumfilm készült Macedónia egyik legnagyobb újévköszöntő ünnepéről. A stúdióban Bólya Anna Mária adjunktus, valamint Kész Réka és Alács Márton PHD egyetemi hallgatók;

- "Vakfolt" - Kemény Dániel filmajánlója;

- Kerekasztalbeszélgetés az akadálymentes tömegközlekedésről az Auróra Közösségi Házban február 7-én kedden. Ajánló;

- Vegyianyag-bombák a fővárosban és környékén. A Greenpeace állásfoglalása;

- Drogprevenció - a designer drogok;

- 30 éves hidegrekord, kemény tél. Szász Anna jegyzetét Hajós Vera olvasta fel;

- A Hét embere Fábry Béla pedagógus, a Magyar Pedagógiai Társaság alelnöke. Az aktuálpolitika hatása a diákokra és a pedagógusokra. Lehet-e, kel-e, és ha igen, mennyire lehet vagy kell politizálni az iskolában - és ha igen, mikortól;

Szerkesztő: Kemény Dániel, szerkesztő-műsorvezető: Ruzsa Viktor, hangmérnök: Petik András.

A műsor a Civil Rádióban hangzott el 2017. február 1-én szerdán.

Felügyeleti szerv: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság.