„Nincs
ilyen, hogy vakok világa… Ugyanabban a világban élünk mindannyian,
legfeljebb különböző stratégiai megoldásokat kell, hogy találjunk a
különféle problémákra” – vallja, és mondta el Susovich Erika, a Vakok és
Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületének
közösségfejlesztő mentora azon az érzékenyítő programon, melyet December
12-én tartottak a Sztehlo Gábor Gimnáziumban. E tanítás nélküli
munkanapon az iskola diákjai több szekcióban ismerhették meg a romákkal
vagy akár a hajléktalansággal kapcsolatban felmerülő kérdéseket, de
találkozhattak még Holocaust-túlélővel is, illetve megismerhették a
különböző fogyatékossággal élők mindennapi problémáit, élethelyzetét is.
A látássérült emberek mindennapi életét bemutató szekció két tanteremben zajlott.
Az
egyikben Susovich Erika és Miks Csaba különböző játékos feladatokkal
szemléltették a látássérültek számára nem is oly egyszerű, egyébként
hétköznapi, alapvető szituációkat, mint például a különböző pénzérmék,
illetve papírpénzek felismerését, különféle háztartási cikkek, fűszerek,
teák, kávé illatok alapján történő felismerését, vagy épp egy pohár víz
kancsóból történő töltését – természetesen valamennyi önként vállalkozó
bekötött szemmel vett részt a helyzetgyakorlatokban. A programok reggel
nyolctól körülbelül délig tartottak, ez alatt több osztály vagy csoport
vett részt az előadásokon, helyzetgyakorlatokon. Valamennyi diák
rendkívül nagy intelligenciáról, nyitottságról, érdeklődésről tett
tanubizonyságot. Sokat és jókat kérdeztek. Egyikük még arra is
rákérdezett, hogy szoktak-e a látássérültek filmet nézni. Erika
audionarrációval is foglalkozik, festményeket és filmeket is narrál,
igaz, egyelőre még nem hivatásosként, hanem csak baráti körben, de így
ő, mint gyakorlott narrátor tudott már mesélni erről. Én pedig, mint
szintén látássérült ember egy korábbi, a Pesti Magyar Színházban
szerzett élményem osztottam meg a diákokkal, hiszen egy színházi
előadást a filmekhez hasonlóan ugyanígy lehet narrálni, ez által a
látássérültek ugyanígy képesek befogadni azt.
Egy
másik tanteremben Plank László, vakvezető kutyával közlekedő
sorstársunk tartott előadást az érdeklődő diákoknak. Lacit természetesen
Dömper nevű labrador retriever kutyája is elkísérte. Mint Laci
elmondta, egy vak ember legnehezebb mindennapi dolga a közlekedés.
Fontosnak tartja, hogy „Ne feltűnősködjünk a vakok között, hanem
vegyüljünk el az emberek között.” Fontosnak tartja azon sorrendet, hogy a
vakvezető kutyásoknak először kötelezettségeik vannak, aztán jogaik.
Elmondása szerint Magyarországon 150 vakvezető kutya szolgál, ezért az
emberek kevésszer találkoznak kutyával közlekedő vak emberrel. Laci
egyébként aliglátó, arról is beszélt, hogy az emberek ezt a problémát
nem annyira ismerik, leginkább kétféle kategóriát fogadnak el: vak (nem
látó) vagy látó. A „világtalan” kifejezést nem szeretjük, régen ez a
fény, a világosság hiányát jelentő kifejezés volt, de mi jobban
szeretjük a „vak” vagy „nem látó” kifejezéseket. Ahogy fogalmazott: ez
nem szégyen. Fontosnak tartja a közös munkát, azt, hogy a kutya
bármennyire is intelligens, egy állat, aki egy 4-5 éves gyermek szintjén
van. Ettől pedig nem buta, ahogy egy 4-5 éves kisgyermek sem buta, de
csak azt teszi, amire gazdája kéri. Példaként említette a közlekedési
lámpás kereszteződéseknél történő átkelést – a kutyák ugyanis nem látnak
színeket, legalábbis etológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy legfeljebb
a kéket, a sárgát ismerik fel, de alapvetően csak fekete-fehér
tartományban látnak. Így bár messziről tűnhet úgy egy külső szemlélő
számára, hogy ha egy vak ember elindul a zöld jelzésre, hogy milyen okos
a kutyája, ahogy zöldre vált a lámpa, egyből elindul – de ez nem igaz. A
kutya csak parancsszóra indul el, ha a gazdája kéri, miután tudomására
jutott, hogy a lámpa zöldre váltott. Fontos, a vakvezető kutya nehéz és
felelősségteljes munkát végez, amely idegrendszere számára viszonylag
megterhelő, ezért fontos, hogy munka közben ne zavarjuk, ne simogassuk,
és ne etessük.
Laci
előadását követően az érdeklődők megsimogatták Dömpert, aki minden
alkalommal, valahányszor simogatták, rendre hanyatt vágta magát,
időnként pedig pacsival és puszival viszonozta a fiatalok közeledését.
Laci előadását is rendkívül nagy érdeklődés kísérte.
Három diák, Dódity Noémi, Szűcs Alexandra és Both Gergely meséltek is élményeikről.
Noémi
szerint nehéz lehet így vakon élni, és elsajátítani dolgokat, de a
pénzfelismerő feladatban való részvétel után már fel tudja ismerni az
aprópénzt. A papírpénzzel már problémája volt, hiszen azok egyformasága
miatt nehéz, illetve teljesen vakon egyáltalán nem lehet
megkülönböztetni őket. Gergő különböző dolgok illatát ismerte fel
bekötött szemmel. Első ilyen volt a kávé, amelynek illatáról arra
asszociált, ahogy édesapja reggelenként a kávéfőző hangjával ébreszti
fel. Mint mondta, csak arra koncentrált, hogy mi lehetett az, de nem
próbálta vizuálisan elképzelni. Alexandra mesélt egy korábbi élményéről,
amikor segített egy látássérült embernek, aki elmondta neki, hogyan tud
jól segíteni. Gergő is volt már hasonló szituációban, amikor is egy
buszra történő felszállásban segített vak embernek.
Vicziánné
Salla Ildikó intézményvezető az iskola jelenlegi névadójáról és
történetéről mesélt. 2011-ben a Magyarországi Evangélikus Egyház úgy
döntött, hogy a XVIII. kerületben is létesít oktatási intézményt. A II.
világháború előtt mintegy 200 oktatási intézményt tartottak fenn, majd
az államosítás során ezeket elvették tőlük. 2011-ben az egyébként
1936-ban alapított, és azóta ugyanabban az épületben működő gimnázium
mellé egy óvoda és általános iskola islétesült, így egyesített
intézményként működnek. A gimnáziumot 1936-os alapítása óta 1945-től
polgári gimnáziumként működött, később Steimetz Miklós, majd Hunyadi
Mátyás Gimnáziumként működött. Az Igazgató asszony azt is elmondta, hogy
a jelenlegi névadó, Sztehlo Gábor szerzetes nevét sajnos kevesen
ismerik, pedig a II. világháborúban rendkívül fontos szerepet játszott,
főképp árva és zsidó gyermekek életét mentette meg.
A
maihoz hasonló érzékenyítő napot minden évben rendeznek, az esemény fő
szervezője Baglyos Natália, aki az érdek-képviseleti szervezetekkel
szoros kapcsolatot, együttműködést tart fenn.
