... Megrendülten olvastam a hírt, mikor a Szarkaláb egyik tagjával chateltem a Facebook-on. Nem olyan nagyon sokszor, de többször találkoztam a Szarkalábbal, így vele is. De mindíg azt szoktam mondani, hogy nem a találkozások száma a lényeg, hanem az egyes találkozások tartalma. A mi esetünkben ez a zene volt. A zene, amellyel átjött a szeretete, amit adott egyrészt tanítványainak, a zenekarnak és nekünk, a közönségnek. Én csak innen ismertem, mert én nem jártam a Vakok Intézetébe. Ahányszor pedig beszélgettünk, mindíg volt markáns véleménye a zenéről, a világról, amelyben élünk. Nem rég pedig épp megjegyeztem - talán, amikor az egyik városi TV rögzítette a Szarkaláb egyik koncertjét, melyet aztán közreadtak itt a Facebook-on is -, hogy már rég találkoztunk személyesen, mire jött a válasz, hogy április 9-én lesz egy koncert a Szól a szív Alapítvány javára a Nádor-teremben, amelyen a Szarkaláb is részt vesz. Ő és ez az együttes azon együttesek, baráti társaságok közé tartozik, akikkel minden egyes találkozás maradandó, felejthetetlen élmény volt, így erre a szombat estére is készültem lelkileg, alig vártam, hogy újra találkozhassunk.
.... És hányszor hallottuk tőle a bevezető mondatot a koncertek elején egy senkiével össze nem téveszthető hangján: "Virágzik a szarkaláb..." - - ezek szerint a szarkaláb is el tud hervadni? Őszinte részvétem a csapatnak is, és mindenkinek, aki ismerte, és szerette Józsi bát - ahogy sokan szólították. Bár csak mondanád, Józsi bá, hogy csak egy rossz tréfát űztél velünk.
Magam részéről köszönöm a felejthetetlen koncerteket, köszönet mindenért, amit adtál a barátaidnak, a tanítványaidnak, a közönségnek.
... de most itt hagytad a Gyermekeid - Apa nélkül, Józsi bá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése