HARPAGON SZÉKÉBEN

"... És szabad nekem beleülnöm Haumann Péter művész úr székébe?"

Tettem fel a kérdést, mielőtt beleültem volna a világhírű francia drámaíró, Moliere "A fösvény" című drámájának ma esti előadását megelőző színpadbejáráson a Pesti Magyar Színházban.

... Minden idők legjobb audionarrációjával kísért előadás volt, mind tartalmilag, mind pedig technikailag, a szoftverfrissítésnek és a megújult wi-fi hálózatnak köszönhetően. Moliere, a világhírű francia drámaíró egyik fő művének mostani, Haumann Péter, Haumann Petra és Haumann Máté főszereplésével bemutatott előadása méltán aratott teltházas, filmes szaknyelven mondhatnánk, kasszasikert a Színházban. A fukar, zsarnok, morcos öregúr, nem utolsó sorban apaként "tündöklő" Harpagon karakterét zseniálisan alakító Haumann Péter most először a darabban is fiát és lányát alakító gyermekeivel egy színpadon. Az előadás érdekessége volt még az interaktivitás, például amikor a II. felvonásban a legemlékezetesebb jelenetben, amikor is Harpagon szembesül pénzesládájának eltünésével ("Elvágták a torkomat! Ellopták a pénzemet! Megöltek! Meghaltam! Eltemettek...") lejön a nézőtérre, az első sor elé, és egy percre mindannyian gyanusítottá válunk. Aztán a végén a szerelmesek egymásé lehetnek, ám a főszereplő fukarságát még ez sem győzi le, hiszen csak azért egyezik bele a házasságba, mert csak ezzel a feltétellel láthatja viszont pénzét.

Több, mint tizen voltunk látássérültek, akiknek lehetősége volt a darab előtt bejárni a mindössze egyetlen, szinte a tér minden irányában ferde, félig romos ház falaiból álló díszletet, annak rendezői bal szélén egyetlen, a darab folyamán végig ott lévő székkel. Ez volt Harpagon széke, amelybe bele is ülhettünk. Nem mondom, itthon is el tudnék képzelni egy ilyen gyönyörű antik bútordarabot.

Egy dolgot sajnálok, hogy a színpadbejárás során a művészekkel sajnos nem találkoztunk.

Persze a lényeg sokkal inkább az egész előadás, és a feltétlen segítőkészség, odaadás, a Színház munkatársai, köztük Oláh Klaudia és Tóth Cecília. Köszönjük Nektek!

A képet barátunk, az én kísérőm, Mirosnicsenko Melinda készítette.

Köszönet a remek estéért a Színház valamennyi munkatársának és művészének!