Éppen
tíz évvel ezelőtt csúnya véget ért augusztus 20-a. Bár 2006-ban, azon a
vasárnapon napközben még derült idő volt, estére, a tüzijáték
kezdetére azonban hatalmas viharfelhők gyülekeztek, és óriási
felhőszakadással, jégesővel és széllel ért véget az este, már a
tüzijáték közben. Aznapi élményeim is megosztottam már Olvasóinkkal,
mely bejegyzést közzé is tettem a Facebook-on, valamikor szombat
hajnalban. Volt is olyan Barátom, aki olvasta is, és hívott is szombat
délben, hogy elmondja, hogy azért ez nem volt semmi, hogy akkor mit
élhettünk át Barátaimmal.
Szerencsére
azonban a mostani ünnepséget semmi sem zavarta meg. Az ünnepi hétvégén
a hagyományosan az évnek ezen időszakában megrendezett Mesterségek
ünnepére látogathattak az érdeklődők, akik a Budai Várba, a Nemzeti
Galéria előtti térre látogattak. Itt a legkülönfélébb kézműves szakmák
képviselői, illetve iparművészek mutatták be tudásukat, portékáikat. A
Galéria főbejárata előtti színpadon este Szalóki Ági és zenész
barátainak népzenei elemekkel tarkított világzenei műsorát hallhattuk.
Közben besötétedett, és felgyúltak a körülöttünk lévő épületek, köztük a Galéria fényei.
A
koncertet követően elindultunk a Szent Háromság tér, a Mátyás templom
irányába, majd a templomhoz érve hallottuk, amint kezdetét vette a
tüzijáték, melynek zenei aláfestése idén az "István, a király" című
rockopera néhány dala volt. A tömeg a templom oldalától egy
lépcsősoron, majd egy szűk kis utcán haladt lefelé, míg el nem értük a
Lánchíd budai hídfőjét, ahol a Petőfi Rádió nagyszínpada állt, ahonnan
az aláfestő zenék szóltak. Így sajnos sokmindent nem láthattunk az égi
parádéból, a hang azonban bizonyos értelemben kárpótolt.
Na és persze a remek idő is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése