MARADJ ERŐS! - „Sohasem tudod meg, mi van a sarkon túl, ha nem mész el a sarokig”

Ausztráliában született, de vannak olyan unokatestvérei, akik  magyar emberrel házasodtak, tehát vannak magyar rokonai. Szereti a magyar szalámit, a sertést. Tíz éves korában majdnem feladta, amikor megpróbálta egy fürdőkád vízbe folytani magát, de szülei és néhány barátja bíztatására meglátta a Rreményt. Ismét Budapestre látogatott a világhírű motivációs tréner, Nick Vujicic.

A történet – legalábbis magyar vonatkozásban – 2013-ban kezdődött, amikor  a Never Give Up Gospelkórus bemutatkozott. akkor látta őt először vendégül a Nemadomfel Alapítvány. A kórus és Nick előadását hatalmas siker koronázta, így a Nemadomfel Alapítvány idén újra meghívta őt Budapestre – ő pedig örömmel tett ennek eleget szeptember 20-án. 21-én és 22-én pedig három előadást is tartott a Tüskecsarnokban. Első este a Reményről, a boldogulásról, a második nap délelőttjén az iskolai bántalmazásról, este pedig a hitéről beszélt.  S hogy előadása minél több emberhez, illetve 22-én    délelőtt minél több, épp iskolában lévő   diákhoz eljusson, az Alapítvány a Ustream KFT-vel közösen online  közvetítette  az előadásokat honlapján.

                      (A Nemadomfel Cafe & Bar-ban Nick Vujicic-csel - fotó: Árvai Károly)

Nick vallja, hogy a pénz, a  szex, vagy  az alkohol csak ideiglenes, rövid ideig tartó  boldogságot nyújtanak.    Reményt pedig az adhat, ha valaki az összetört dolgokban is képes megtalálni a boldogságot. Még, ha nincsenek karjai, vagy lábai.   Nyolcéves korában – emlékszik vissza előadásában – minden reggel  szülei felkészítésére, bíztatására indult iskolába. Minden alkalommal  kérték, ne is törődjön azzal, ki mit mond.  Ő azonban sokszor szomorúan tért haza, és volt olyan nap, amikor egyszerűen nem akart iskolába menni, mert bántották, terrorizálták. Tízévesen, azzal, hogy megpróbálta belefojtani  magát egy kád vízbe, véget akart vetni életének.  De képzeljük csak el –teszi hozzá -, mennyi minden nem történt volna meg vele, ha eltünt volna az életből.     Aztán 19 évesen egy iskolai WC karbantartója  azt mondta: „Nick, magából egyszer előadó lesz” – akkor még nem hitte volna, hogy 14 évvel később itt tart majd.   Ezután azt mondta édesanyjának, hogy az iskolai bántalmazásról szeretne előadást tartani. Édesanyja azonban kétkedve fogadta, mondván,  mindenki erről tart előadást – mitől lesz  az övé más?  - majd néhány barátjának mesélt  5 percben az őt ért kudarcokról, mikoris egy lány félbeszakította előadását, és azt mondta neki, hogy szeretné megölelni. Majd odament hozzá, átölelte, és sírva ennyit mondott: „Köszönöm.” – Nick ekkor   döntötte el, hogy előadó lesz. Ennek már 14 éve, azóta  több, mint 60 országban  járt már.  Felidézte édesapjával való kapcsolatát is,  mesélt édesapja súlyos rákbetegségéről, arról, hogy orvosai 2015. elején lemondtak róla, és mindössze talán nyolc hetet jósoltak neki – édesapja azóta is életben van, mert hitt  Istenben és a gyógyulásban.    Összességében  sok kis apró öröm meglátása, a hit reményt ad – na és persze az, hogy legyen az embernek jövőképe. Hogy az ember lássa a jövőt – vallja Nick.

Nick előadásait akadálymentesen közvetítették, ami jelen esetben azt jelenti, hogy Boda Márk magyar fordítása mellett jelnyelvi tolmáccsal is segítették  hallássérült embertársainkat az előadást megértésében.