KIRUCCANÁS

Emberemlékezet óta, egész pontosan 2001. nyara óta nem voltam a Velencei tavon.

Július 12-én vasárnap végre volt erre alkalmam. A Vakok és Gyengénlátók Lendület Ifjusági Klubjának néhány tagja által szervezett kirándulás keretében egynapos kirándulást tartottunk a Velencei tónál. Még a múlt szombati kastélylátogatást követően  határoztuk el, hogy jó idő esetén lemegyünk a tóhoz  fürdeni egyet. Az időjárás szerencsére kiváló volt, remek strandidőt fogtunk ki vasárnap. Egy délelőtt tíz óra után induló vonattal mentünk, miután 9:45-kor találkoztunk a Déli pályaudvarnál lévő jegypénztárak előtt. Nem sokkal 11 óra után értünk oda. 

Az elmúlt időszak súlyos aszálya meglátszott a tavon. Elképeztően sekély vízű volt, s bár a víz kellemes, 24 fok meleg volt, úszni szinte alig lehetett benne.  Velencefürdő homokos partjáról szinte a  hajóútvonalakat jelző bólyákig be tudtunk menni úgy, hogy a víz alig derék magasságig ért.  

Persze a bátrabbak azért beljebb merészkedtek. Délután néhányan meglátogatták a tó szemközti oldalán lévő templomot és 200 méter magas kilátót, de én inkább a fürdőzést választó és pihenni vágyók táborához csatlakoztam. 

A remek strandidőt az is bizonyította, hogy a vonaton is sokan voltunk, odalent a tóparton is hamisítatlan bulihangulat volt, és a hazafelé úton (egy este 18:07-kor Budapestre induló személyvonattal jöttünk haza) még ülőhelyünk sem volt a vonaton. Persze az út mindössze 20 perc volt. 

Mára már az időjárás inkább kora tavaszias lett, a hétvégére  azonban ismét kánikulát jósolnak a szakemberek, 36-37 fokkal.

A strandolással egybekötött kirándulás megszervezéséért köszönet Bönisch Laci barátunknak.