NAGYTÉTÉNYI SÉTA

A Lendület Ifjúsági Klub évek óta rendszeresen szervez ismeretterjesztő kirándulásokat, múzeumlátogatásokat látássérülteknek Obenausz Tamás vezetésével.

Jócskán benne vagyunk a nyárban. Július első hétvégéjén igazi trópusi  hőhullám érte el egész Közép-Európát, így Magyarországot is. Így kimondottan jól is esett egy kis séta az Iparművészeti Múzeum fennhatósága alá tartozó Nagytétényi Kastélyban.

A Lendület által szervezett túrák találkozóhelye mindig valamely, látássérült emberek számára rend szerint akadálymentes, jól bejárható helyen szokott lenni. Ma sem volt ez másképp, ma délelőtt 9:25-re a 2-es metró Déli pályaudvari végállomásához hirdették a találkozót. Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy onnan vonattal megyünk Nagytéténybe. Azonban végül egy 9:45-kor induló vonattal mentünk, amely Kelenföld és Budafok után legközelebb   Diósdon állt meg, így Kelenföldig mentünk vele, majd átszállással egy másik vonattal jutottunk el a Kastélyparkba, ahol már várt minket egy kedves hölgy, a túravezető, aki bő két és fél órás 
múzeumlátogatásunk  során végig segítségünkre volt, és kimerítő tárlatvezetést tartott.

Tétény a római Campona tábor-erőd helyén épült. Nevét valószínűleg a honfoglalás kori Tétény vezérről nyerte. Tétény a vezérek második nemzedékéből való, akinek itt lehetett téli szállása és aki Szabolcs vezér idején a Duna Tétény feletti, a kendét megillető partszakaszát birtokolta felfelé, egészen a Fertő-tó melletti Tétény (Moson megye) nyári szállásig. A 13. században a település a tétényi nemesek birtoka volt, akik a megyei közéletben is részt vettek. Az 1270-es évektől a Héder nemzetség birtoka. A Héder nemzetségbeli Henrikfiak a fövenyi (bökénysomlói) csata után a gyermek IV. Lászlóval ide vonultak vissza. 1279. július 25. körül itt országgyűlést is tartottak a kun kérdésben. Itt adott ki oklevelet Héder nemzetségbeli János nádor és Gergely hercegi étekhordó mester, és 1309-ben itt tett hűségesküt Károly Róbert királynak Henrik bán fia Henrik Gentilis legátus előtt. Ezen adatok valószínűsítik azt, hogy a Héder nemzetségbelieknek itt udvarháza vagy kastélya állhatott. Már a 14. században is voltak budai polgár birtokosai.  A 15. század elejétől mezőváros. A 16. században Enyingi Török Imre, Sárkány Ambrus és Szakács Mihály tulajdonában voltak. A mai kastély egy középkori vár helyére épült, és a templomának is vannak középkori részletei. Tétény lakói között voltak szlávok, akik a rév melletti Tót utcánál laktak. Az itt szereplő Cetherth teleknév utal származásukra. Tétény több utcája ismert, telkei erősen elaprózottak voltak. Mint mezővárosnak a jelentőségét mutatja, hogy kőművesek lakták, voltak mészárszékei, a határában rétek, szőlők, halászóhelyek és malmok. Mivel erdejük nem volt, Törökbálint erdejét használták egy királyi engedéllyel. A késő középkori Tétény lakóinak nagy része már magyar volt, sok iparos volt köztük. Tétény fejlődését az is elősegítette, hogy az első napi pihenőhely volt a Budáról kivezető főút mellett. A törökök kiűzése után rövid időre elnéptelenedett és a 18. században – főleg németekkel – újratelepítették. 1949. december 31-ig önálló település volt, ekkor Budapesthez csatolták. Azóta Budatéténnyel valamint Budafok nagy részével a XXII. kerületet alkotja.

Az eredetileg római katonai tábor helyén lévő területen álló kastélynak több gazdája is volt a történelem során. S ahogy a kastély  története is meglehetősen színes, úgy a kastély látogatható részében (mert hogy a három épületszárnyból 2 volt látogatható) lévő szobák is különböző korok stílusaiba engedte bepillantani a látogatót.  Kezdve a reneszánsztól a kagylóhéj formájú mintázatáról felismerhető neobarokkon át a legújabb stílusú bútorokig, kályhákig, fali kárpitoktól kezdve az álló órákig különféle lakberendezési formákkal találkozhattunk. 

A kimerítő túra után megpihentünk a kastély kertjében, közben pedig  egy csoportkép is készült rólunk a kertben lévő  Kenthaur szobornál.  A Kelenföldi Pályaudvar irányába 14:27-kor induló vonattal jöttünk vissza, majd Kelenföldön a társaság egy része a 4-es metróval  folytatta haza útját, mi pedig néhányan a 49-es villamossal jöttünk át a pesti oldalra, az Astoria irányába.

Köszönet Obenausz Tamás barátunknak a remek szervezésért, illetve a Kastélymúzeum személyzetének  a szívélyes fogadtatásért!

Legközelebb a tervek szerint a Rádiótörténeti Múzeumot látogatjuk meg. E séta szervezésében én is szívesen részt vállalok.