Nem szoktam politikáról írni e blogban- de most úgy érzem, itt az ideje, hogy megszólaljak, és elmeséljem egy kedves élményem, amelyben az idei március 15-i ünnepi hétvégén volt részem. Annál is inkább, mert ez mindannyiunkat érintő téma, hiszen a politika - akár tetszik, akár nem - mindennapjaink meghatározója, még akkor is, ha nem, vagy csak kevésbé beszélünk róla.
Akkor vegyük szépensorjában!
2012. januárjában szerveztek először Békemenetet Magyarország Kormánya mellett. A Civil Összefogás Fórum,illetve Bayer Zsolt publicista azzal a nem titkolt szándékkal szervezték meg, hogy ezzel iskiállásunk fejezzük ki a kormány tevékenysége mellett, és hogy világossá és egyértelművé tegyük nem csak a magunk, hanem mindenki számára, hogy nem kérünk a bal oldali kormányokból. Hosszan lehetne fejtegetni, mi ennek az oka. Ennek kifejtésébe most nem szeretnék belemenni, ehhez talán most nem is lenne méltó ez az alkalom, hiszen ezen a hétvégén az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepeljük. Idén már hatodik alkalommal szervezték meg a Békemenetet, éppen március 15-ére. Ennek jelentősége nem csak az évforduló, hanem a közelgő országgyűlési választások miatt is fontos. A menet nem sokkal dél után a Margit híd budai hídfőjénél,aBemtérről indult. Többen voltunk azonban olyanok, akik a pesti hídfőnél, a Jászai Mari térnél vártuk be a menetet, majd ott csatlakoztunk, kb. 12:45-kor. Akkor még csak sejtettem azt, hogy talán több,mint százezren lehetünk. Később híradásokból örömmel értesültem arról, hogy közel 300 ezren voltunk, légifelvételek igazolták, hogy a menet több,mint 2 km hosszú volt. Többen is megerősítették azt, hogy amikor már a menet eleje - élén Bayer Zsolttal - a Szent István körúton, a Nyugati pályaudvarnál járt, a vége még csak akkor tudott elindulni a Margit híd budai hídfőjétől, a Bem szobortól.
(Forrás: Blikk.hu)
A menet méltóságteljesen haladt a Nyugati pályaudvar - Szent István körút - Alkotmány utca útvonalon át a Kossuth térre. Néhány apróbb provokációtól - melyekre közülünk senki sem reagált - eltekintve semmiféle rendkívüli dolog nem zavarta meg utunkat. Semmiféle erőszak, atrocitás nem történt. A leginkább hallható provokáció egy kisebb ellenzéki tüntetésről átszűrődő zene volt, egész pontosan Rákosi-rendszer-beli mozgalmi dalokat játszottak a Szent István kőrútnál. Ez sokakban az 1950-es sötét időszak emlékét idézte. Szerencsére azonban sikerült ezen felülkerekedni, és erre ügyet se vetve tovább haladni az Alkotmány utcán, majd azon át a Kossuth térre érkezni.
A téren egy újabb csoport csatlakozott hozzánk, vagyis sokan voltak olyanok, akik nem sétáltak végig a Békemenet útvonalán, hanem az Országház előtt vártak minket, hogy együtt vegyünk részt a 14 órakor kezdődő állami ünnepségen.
Az ünnepség egy Vidnyánszky Attila által rendezett verses megemlékezéssel kezdődött, melynek végén együtt mondtuk a Nemzeti dalt, majd ezután Orbán Viktor miniszterelnök úr ünnepi beszédét hallgattuk meg. A beszéd - az eddigiektől eltérően - sokkal inkább a közelgő országgyűlési választások tétjére hívta fel a figyelmet. Arra, hogy Magyarország válaszút előtt áll: Ha a jelenlegi kormány nyer, akkor tovább folytathatják az elmúlt nyolc évben megkezdett munkát, és Magyarországot sikerül megvédeni az Afrikából útnak indult mingránsáradattól - ellenkező esetben a rejtőzködő ellenzék, a Soros-hálózat emberei beengedik majd a bevándorlókat, veszélyeztetve kultúránkat, ezzel Magyarország már nem magyar ország lesz. Kiemelte, hogy ennek a választásnak a tétje nem csupán az elkövetkezendő négy év lesz, hanem a jövőnk.
(Forrás: Magyarország Kormánya)
Az ünnepséget követően a résztvevők méltóságteljesen hagyták el a teret. Többen a 2-es metró állomásához indultunk, ahol a nagy tömegre való tekintettel a rendőrök sorfalat álltak, hogy felügyeljék az állomásra történő biztonságos lejutásunk. Több tízezren várakozhattunk arra, hogy lejussunk a 2-es metróba, így az ünnepséget követően - legalábbis jómagam - kb. negyven perc múlva értem le. Mind a rendőrök, mind pedig a járókelők, az utastársak is készségesek, segítőkészek voltak, így - látássérült emberként büszkén és bizton állíthatom - teljes biztonságban éreztem magam. Még annyi tülekedés sem volt, mint egy átlagos napon egy zsúfolt buszon. Vagy ahogy barátaimnak írtam: Egy hétköznapi zsúfolt tömegközlekedési járaton inkább előfordul tülekedés, mint itt.
Mindezt azért tartottam fontosnak elmesélni, mert baloldali emberektől gyakran ér az a vád, hogy a jobboldaliak gyűlölködők, erőszakosak. E menetről is több ellenzéki sajtóorgánum azt írta, hogy a rendőri erőszak árnyékolta be a menetet, meg, hogy kevesen voltunk. Nos, mindez nem igaz. Semmiféle erőszak nem történt, és - ahogy ezt több hiteles hírforrás is megerősítette - soha ennyien nem voltak még Békemeneten.
Az időjárás nem volt túl tavaszias. Délelőtt szemerkélt az eső, majd a délutáni ünnepségre alább hagyott - azonban azt követően ismét esni kezdett. Aznap még nem volt túl hideg. Azóta viszont visszatért a tél, és a szakemberek számítása szerint a következő csütörtökig nem is várható javulás, utána is csak lassú enyhülés várható. Ez azonban senki kedvét nem szegte, aki méltóságteljesen, békében kívánta megünnepelni március 15-ét, és nyugalomban szerette volna eltölteni ezt a hosszú, ünnepi hétvégét.
Mindenkinek köszönet, akinek ebben része volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése