Benyó Tamás az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején volt általános iskolás, a legsötétebb pártállami diktatúrában, amikor nem nézték jó szemmel, ha valaki vallásos családból származott. Az általános iskolában ellenségesen bántak vele, amelynek okát valójában sohasem közölték vele, így ő csak sejtette, már felnőttként, hogy feltehetően ez volt az egyik oka. A másik pedig, amely miatt nem volt közkedvelt tanárai szemében, hogy szamizdat könyveket vitt az iskolába.
(A képen a Csillagszálló Kulturális Utcalap 2019/2020. téli, "Képregény II." című lapszámának borítója. Az egyes lapszámokra jellemző okkersárga-szürke kevert háttéren sárgászöld-szürke mintás színekkel írott csupa nagy betűvel írt címmel)
Rögös út vezetett hát gyermekkorától művészetterapeuta-, szociális munkás életéig. Erről az útról mesél e hangos portréban, ahogy arról is, hogyan kezdődött életében az írás, és végül hogyan is került kapcsolatba az Oltalom Karitatív Egyesület által kiadott Csillagszálló Kulturális Utcalappal, melyet ő a legszínvonalasabb kortárs hazai folyóiratnak tart.. A beszélgetés végén a Csillagszálló 2019/2020. téli, "Képregény II." című lapszámában publikált versét is elmondja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése